A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a félelem. A mai napig emlékszem arra a napra és megdöbbenésre, amikor megtaláltam János levelében, hogy a szeret ellentéte a félelem.
„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (Jn,4:18)
Az ember élettani fejlődése során rengeteg lelki sebet kap. Nincs olyan ember, aki ne kapott volna valami fájdalmas emléket, amelyet a jelenben ne kompenzálna valahogy. Persze ennek a mértéke különböző lehet. Ezzel nem általános bűnbakot akarok adni a kifogásainknak vagy igazolni egy mentális hipochondriát. Sokkal inkább fel szeretném hívni arra a figyelmet, hogy mindannyiunknak van olyan oldala, ahol gyengék vagyunk. Lehet, hogy akit épp nem bírunk elviselni, az éppen egy apróság miatt olyan irritáló számunkra. De, hogy ez a seb bennem vagy ő benne van, vagy ami a legvalószínűbb, mind a kettőnkben, az jó kérdés.
S hogy mi köze ennek az első bekezdéshez? Csak annyi, hogy a probléma megoldása a szeretet. Azért irritál leginkább egy másik ember, mert félek, hogy valamit elvesz tőlem. Az időmet, a türelmemet, az energiámat, vagy csak az igazamat egy témában. De a szeretet pont ezt tisztázza le. Ülj le, nézd meg, ki zavar. Nézd meg, ki felé vannak előítéleteid. Nézd meg, mit okoz ez benned. S mielőtt elvesznél a részletekben, tedd fel a kérdést, hogy szeretettel, hogyan tudod ezt megoldani. Ha magad, vagy a másik ember miatt nem megy, hát tedd meg azért, mert árthatsz annak, akiért Krisztus meghalt.
Valahogy ezt annak idején így foglaltam magamba össze: Félelmeim miatt nem korlátozhatom azt, amit Isten általam meg akar tenni a világban. S ez azóta kinőtte magát az élet más területeire is.
