A digitális nemzedék kifejezést egyre többször hallani, ahogyan a megváltozott pedagógusi szerepekről is, vagy arról, hogy „mennyire másak a mostani diákok.” A következő írás részben empirikus, és a digitális nemzedék védelmének jegyében íródott egy Y generációs kezei alól, aki vizuális művészetekkel és pedagógiával foglalkozik.
Kik is tartoznak a digitális nemzedék fogalmához? Dr. Guld Ádám médiakutató szerint húsz évente van generációváltás. Jelenleg öt generációról írnak a szakirodalmak: baby boomer generáció, akik 1940 és 1959 között születtek; ezután következik az X generáció, tagjai 1960-1979 között születtek; majd pedig 1980-tól 1994-ig jön az Y generáció és 1995-2010 között születtek a Z generáció tagjai. Akik 2010 után születtek, ők az Alfa generáció.
Az Új Nemzedék írása szerint az Y generáció „...fontos ismertetőjegye, hogy nem digitális bevándorló, hanem része a technikai fejlődésnek…” A különböző generációkat sokféle jelzővel illetik: például az Y - de különösen a Z generációról gyakran hallani, hogy internet-függő generáció, csak az internet érdekli őket, és sok más negatív jelzőt kapnak. Személyes véleményem azonban az - és ahogy diákjaimon tapasztalom - korukhoz képest nagyon jól beszélnek idegen nyelveken, elég konkrét véleményük van a világról és saját jövőjükről. Talán ami leginkább pozitív meglepetés számomra, hogy a napi politikában is naprakészek.
Dr. Szabó Éva pszichológus a Digitális nemzedék konferencia előadásában elmondja, hogy a tanárok egy jelentős része nagyon tart attól, hogy ha eldobja a krétát, akkor nem marad számára semmi, azonban úgy folytatja, hogy ezért is annyira fontos a mostani fiatalokról beszélni, mert a kréta nélkül értékesek igazán a tanárok és majdnem mindegy, hogy mi mást vesznek a kezükbe, csak azt okosan kell használni.
Fontos tisztázni néhány tévhitet, amelyekről számos kutatás bizonyítja, hogy ezek a tévhitek nem helytállóak. Például: „a mostani diákok nem képesek koncentrálni” - dehogynem, nagyon is képesek arra koncentrálni, ami igazán érdekli őket, akár órákon át. „Őket semmi nem érdekli” - de igen, csak haszonelvű gondolkodás jellemzi őket, és felteszik a kérdést, hogy ezt miért fontos számukra megtanulni? Az a megállapítás is gyakran éri az ifjú generációt, hogy „nem kellően fegyelmezettek” - ez szintén vitatható, ugyanis amikor látszólag telefont nyomkodnak, (multitaskingolnak) valójában képesek egyszerre több mindenre is figyelni. Mert bármilyen különös, ebben az individualista versengő társadalomban ők különösen igénylik a kooperációt és fontos számukra, hogy azonnal kapcsolatba lépjenek egymással.
Az élethosszig tartó tanulás korszakába léptünk (lifelong learning), amely jelenséghez való rugalmasság már jól látható az Y és Z generáció tevékenységein, mindennapjain. Felmerül a kérdés, hogy akkor a mai tanárnak milyen szempontoknak kell megfelelnie, hogy igazán jól együtt tudjon működni a diákokkal?
A cikk következő részében a megváltozott tanári szerepek lesznek fókuszban.
