Október 3-tól 28-ig tartották a XV. püspöki szinódust Rómában. Magyarországot Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita képviselte. A szinódus témája a fiatalok, a hit és a hivatástisztázás volt. Ebből kifolyólag körbejártam a témát és felmerült, hogy mit is tudunk leszűrni a találkozóból.
Számomra az első felmerülő kérdés, hogy a számos magas egyházi beosztású meghívott bíboros valóban tudta-e képviselni a fiatalokat? A másik, hogy lesz-e ennek foganatja Magyarországon?
Az Instrumentum laboris (a szinódusra tervezett munkadokumentum) témái a felismerés, a magyarázat, a választás. Ferenc pápa nagyon tömören és lényegre törően fogalmazta meg a következőket:
„Mit kívánnak ma a fiatalok az Egyháztól? Mindenekelőtt hiteles Egyházra vágynak, amely példát mutat, megfelelő felelősséget vállal, felvállalja az ő élethelyzetüket, osztozik a sorsukban az evangélium fényében. A fiatalok olyan Egyházra vágynak, mely átlátható, becsületes, vonzó, elérhető, örömteli és élő kapcsolatban áll velük. Egyszóval: kevésbé intézményes Egyházat szeretnének, több személyes kapcsolattal, mely előítéletek helyett képes befogadni és közvetíti Isten irgalmát.”
Azt sajnos ki kell jelentenünk, hogy sem a magyarországi, sem a világegyház nem vonzó a mai fiatalok számára, akik semmilyen formában nem kapcsolódnak a kereszténységhez. De még a keresztény fiatalok körében is ellentmondásos megítélésű, hogy mennyire lehet modern a Katolikus Egyház.
Hogyan lehet ezen változtatni? Emiatt hívták össze a szinódust is.
Szép megfogalmazások születtek. A munkadokumentum, a záródokumentum, a tervezetek mind a helyén voltak. De mégis, ha ezekre szükség volt, akkor eléggé nagy lehet a baj.
A Katolikus Egyház a fiataloktól vár segítséget és reményt. Hogyan lehet segíteni a megtépázott egyházképen? Újratervezésre vagy update-re van szükség.
Hogy tud például az egyház tényleg jól működni egy magyarországi kis városban, és egy több milliós városban? Vegyünk egy példát, Jánoshalmát. Ez Dél-Magyarországon található, az Alföldön helyezkedik el. Nagyrészt idősek lakják. Mit tud kezdeni ott egy fiatal, 30 év körüli plébános? Hogyan tud megszervezni például egy bérmaközösséget ha a gyerekek egy másik településre járnak át gimnáziumba? A másik véglet a főváros: a rengetek egyéb program közt hogy lehet megtalálni az elcsendesedést?
Napi szintű kontaktus kéne az egyháznak. Online térben és a valóságban egyaránt. Mivel az emberek nem feltétlenül keresik a lehetőséget, hogy találkozzanak Istennel, ezért az egyháznak kell lépnie. Például ki lehetne találni a gyerekeknek egy online gamer játékot, ami leköti őket. A bibliai történetek köré szőni egy kreált világot. De még számtalan aprósággal lehetne kezdeni a „felokosítást”.
Sajnos az egyház mindig is hierarchikus volt és az is marad, mert másként nem tud létezni. Az, hogy demokratikus módón kezd hozni döntéseket egy másik kérdés.
A ma problémáiról sok szó esett a szinóduson. Születtek jó gondolatok, ez nem vitás. Ferenc pápa kezdeményezésének hatására a záródokumentum ismerteti például a fiatalok munkanélküliségének problémáját, a fiatalabb és idősebb generációk közti közös munkát, egy új hozzáállás kialakítását, amelynek segítségével az egyház döntéseivel közelebb kerül a valósághoz.
De mi lesz ezután? Mindenki hazament. A sok méltóságteljes bíboros és Ferenc pápa is megható szavakat mondott és elkezdődött egy pozitív folyamat.
Mitől és miért lesz fancy egyik vagy másik termék? Mert sokakat vonz, népszerű, szeretik, nem okoz csalódást, státuszt jelent és így tovább. Az egyháznak ebből a szempontból nehéz helyzete van. Mert a fiatalokat szeretné megszólítani. Viszont a fiatal generáció kritikus és ezt hangosan szóvá is teszi. A Katolikus Egyháznak nem kell tökéletesnek lennie, csak jó marketinget alkalmaznia, amit hihetően el tud adni.
