Pár hét és karácsony. Lehet, hogy nem a kisbetűs - furcsa is így leírva -, hanem a nagybetűs és igazi, de már most azon morfondírozom, hogy milyen is lesz az ünnep. Mennyi lesz benne a nagybetűs élmény, és mennyi a rutin, a megúszás, a tudjuk le. Lesz-e benne igazi és valódi, vagy csak a szokásos?!
Őszintén nem tudom mi lesz vagy mi kellene, hogy legyen. Valahogy nehezen találom most ebben az egészben magam, mert azt érzem, a világ megteremtette a saját maga ünnepét, sőt a saját maga ünnepi istentiszteletét. Van oltár és rajta áldozat, hogy valami hasonlót érjenek el, mint amit az első Karácsonyon Isten adott a világnak. Félelem nélküli élet, biztonság, szeretet, béke, ajándékozás, meghitt ünnepi hangulat. Az ünnep külső jegyeiben szinte minden tökéletes, mindenki erre vágyik, a cukiság faktor maximalizálva, csak nézzétek meg a nagy áruházláncok karácsonyi reklámkampányait. Az Ikea svéd bútorbolt liftben rekedt idegeneket barátkoztat össze a boltban vásárolt termékek segítségével. Az angol John Lewis megaáruházlánc az idén Elton John élettörténetével és hangjával reklámozta magát, mert – ahogy hitvallásként írják – egy ajándék néha több, mint puszta ajándék, utalva ezzel a híres énekes zenei karrierjét elindító zongorára, amit egyszer karácsonyra kapott.
Ehhez képest az első karácsony díszlete szegényes: jászol, birkák, pásztorok, szabad ég, talán az angyalok dobnak egy kicsit a hangulaton, de mi ez, a ma tapasztalt világi ünnep hangulatához képest? A plázákban égig érő karácsonyfák, alatta hatalmas dobozok, igaz üresen. Erről eszembe jut egy fickó még 2008-ból, talán Grieg Howe-nak hívták, aki vásárolt egy 11 méteres fát, három részbe vágta, és a három emeletes házába, beleértve a tetőt is, szintenként tett egy-egy darabot a fából, majd közel 160 gömbbel és 2000 égős fényfüzérrel díszítette fel. Ha az ember kívülről ránézett a házra, akkor úgy tűnt, mintha a nappaliban kinőtt volna egy karácsonyfa, ami átszakítva a födémet és a tetőt egészen az égig nyújtózkodott volna. Ahogy azt az értelmiszerző és kivitelező családapa nyilatkozta az országos napilapnak: „Azt akartam, hogy ez a fa igazi optikai csalódás legyen az emberek számára. Vicces, nem?”.
Azt hiszem ezen az éven nekem a fő kérdés pontosan ez lesz. Az ünnepem optikai csalódás vagy valami igazán trúbézd sztori. Igazi ünnep, vagy csak olyan, mintha igazi lenne?! Ajándékokban mérem magam, felpörög az adok-kapok, vagy merek arra koncentrálni, amit Isten ezen az ünnepen valóságosan is nekem adott?! Hiszen a Karácsony az a pont az emberiség történelmében, amikor Isten úgy döntött, hogy az élet optikai csalódását valóságos jelenlétével töri szét, és a megszületett gyermekben önmagát adja azért, hogy végre igazi életünk lehessen. Ahol a legnagyobb ajándék az Isten maga, aki nem végtelen messze van tőlünk, hanem a lehető legközelebb jött hozzánk.
