Mielőtt bárki felháborodik a címben szereplő döbbenetes általánosításon, azért szögezzük le, hogy nem vagyok hülye, tudom, hogy ez egy jóval összetettebb téma. Én csak egy új nézőpontból szeretném bemutatni a problémát.
Kezdet
Ez az egész baromság onnan indult, hogy arra lettem figyelmes, hogy az emberek nem azt hallják, amit mondok nekik. Azt mondom, „Bocsánat, foglalt!” S úgy reagál, mintha azt mondtam volna neki, hogy „de hülye vagy, még ezt se tudod”. De amúgy ezt magamon is észrevettem, azt mondták nekem, hogy „Elnézést uram, arrébb állna?” és én úgy éreztem magam, mintha azt mondták volna, hogy: „de hülye vagy, még azt se tudod, hogy ide nem lehet parkolni?”
Ezért nekiültem és elkezdtem utánajárni, hogy mi lehet ez a torzítás. Mivel elfogyott a mobilnetem, egészen a Baross Sport Bárig jutottam. Unicum, sör és wifi. Nem is kellett messzebbre menni, mint eddig a ShoeShine videóig és meg is lett a megoldás: Szégyen alapú kultúra és egy nagyfröccs.
Mi ez? Ha még nem hallottál róla, akkor röviden: Minden társadalomnak van egy normarendszere, ahogy a kudarcot vagy a bűnt kezeli. Azaz, hogy mit vált ki a társadalmi közegből egy szándékos vagy véletlen hiba. Erre több modell és általánosítás létezik, számunkra most a bűntudat alapú és szégyen alapú modell bemutatása az érdekes. Mi, átlagemberek általában nem teszünk a kettő között különbséget, de a tudomány igen. A bűntudat és a szégyen abban különbözik egymástól, hogy a probléma gyökere más. A bűntudaton alapuló társadalomban a probléma gyökere átmeneti, változtatható. A szégyen alapúban állandó és változtathatatlan a probléma forrása. (Legalábbis így képzelik.) Tehát ez nem az, amit a szüleidtől tanulsz, általuk is lehet persze, de ez egy sokkal nagyobb kör. Ebben benne van az iskola, a tv, a netes kommentek vagy az utcai beszélgetések.
Ennek mi a következménye? A bűntudat alapú társadalomban úgy zajlik a hiba kezelése, hogy hibáztál, megkapod érte a jól meghatározott, a hiba mértékével arányos büntetést. De bíznak benned, ezért van lehetőséged holnap újrakezdeni és javítani. A szégyen alapú társadalomban a büntetés a megszégyenítés! Itt is van büntetés, ami általában nem aránylik a hiba mértékéhez. Mivel ez úgyse érdekel senkit, a lényeg úgyis a megszégyenítés! A szégyen alapú társadalmakban talán van esélyed holnap újrakezdeni, de úgyse mered, mert meg lettél szégyenítve. Ezekben a közegekben bizalmatlanság van. A bűntudat alapúban megmarad a kommunikáció a felek között, mert fontosabb, mint a megleckéztetés. A szégyen alapú társadalomban a pozíció a fontos, amiért feláldozható a kapcsolat.
Mit jelent ez? A szégyen alapú társadalmakban szituáció függően változó standard adók vannak. Mi következik ebből? Bárki bármikor meg lehet szégyenítve, ha nem figyel. Ha valamiben standard adó lettél, meg kell tartanod a pozíciódat, amit csak úgy tudsz megtartani, ha folyton figyeled a környezetet, és agresszióval véded a helyzetedet. Ha elrontottál valamit, akkor kijelölik a helyed. „Hülye vagy”, „Béna vagy”, ott a helyed köztük. Vagy a másik oldalról: “Ez milyen hülye!” Azaz a szerencsétlenek közé pozícionálnak.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban? A bűntudat alapú társadalmakban az ember, mint olyan, tiszteletet érdemel, bármekkora hibát is követett el. Néha persze vannak kivételek és időnként átesnek a ló túloldalára (lásd svéd sorozatgyilkos és a Playstation 2). De a következő kifejezéseket ritkán használják:
- „Hogy képzeled?” = milyen alapon érvelsz, mikor semmi jogod nincs hozzá. S miért nincs jogod? Mert én úgy döntöttem, oda pozícionáltalak azok közé, akiknek nincs.
- „Egy normális helyen/ országban/ városban nem így lenne.. stb” = megfoghatatlan mérce, amit én hoztam létre. Ez nem normális, itt rossz minden. Ezt besorolom a szerencsétlenek közé, oda, ahol az én, mint standard adó mércéjét nem tudják elérni.
- „Hogy itt mindenki hülye?” = lásd előző. „Szégyelld magad!” = te vagy az oka mindennek, az egész lényed a hiba, ami nem érdemel tiszteletet.
- „Dögöljön meg a szomszéd tehene is..” = irigység, ne nekem legyen jobb, hanem ő kerüljön vissza a helyére.
Mint fentebb írtam, a pozíció a fontos: „nehogy már én menjek le az ő szintjére”. Vagy ha lemegyek az ő szintjére, akkor éreztetem, hogy bár én más szinten vagyok, mint te, de „most leereszkedtem hozzád”. Egy ilyen rendszerben alaptünet a hárítás. Miért? Mert az alany nem mer részt venni a dologban, mert fél a kudarctól, mert megszégyenítés jár érte! Inkább visszavonul. Csak tedd fel magadnak a kérdést: Jobban félsz a kudarctól, mint amennyire a sikerre vágysz? A helyes válasz: Igen! Ha valaki nemet mondott, gondolja át újra! :) Emlékezz csak a sulira vagy a munkahelyi workshopokra. A „Kinek van kérdése?” kérdésre. Persze, hogy senkinek, mert már a kérdésemből kiderülne, hogy hülye vagyok. „Kinek van ötlete?” Persze, hogy csend a válasz. Ilyen közegben nem mernek merni az emberek. Nem mernek felelősséget vállalni. Akkor mi marad? A hárítás és az irigység.
Csak az a probléma, hogy ha nincs felelősség, nincs sikerélmény se, hogy el tudom érni, meg tudom csinálni. Ha nincs megtapasztalt sikerélmény, akkor nincs motiváció a kötelességeim elvégzéséhez, a vágyaim megvalósításához. Azaz nincs motiváció felnőtté válni. És mi marad? Kivonni magamat a rendszerből: Miért legyek egy olyan rendszerben, ami rám nő, ami felzabál?
Mielőtt rám csuknád a kijelzőt, persze, tudom, hogy sok más tényező is fontos szerepet játszik. Ilyen például a pénz és a külföldi munkatapasztalat, stb.
Mindezek után egy furcsa összefüggésre lettem figyelmes. Régebben nem volt olyan család – most nem a szűk családi körre gondolok – ahol a rokonságban ne lett volna alkoholproblémával küzdő személy. Ahogy most szinte nincs olyan ismeretségi kör, ahonnan ne dolgozna valaki külföldön. Igen, ez erőltetett párhuzamnak hangzik, de játsszunk el egy kicsit a gondolattal.
Mit kap az ember ettől a rendszertől? Azt, hogy gyerekként kezelik. S így nem mer részt venni dolgokban, mert jön a szorongás a kudarctól, mivel megszégyenítés jár érte. Inkább visszavonul!
A visszavonulás két legdurvább formája: az alkoholizmus vagy az elköltözés jó messzire.
A közvélemény-kutatások szerint a 3 fő ok, amiért elhagyják az országot, a következő:
- Pénz: ezt nem kell magyarázni.
- Munkahelyi légkör, kiszámíthatóság: fix standardek, kevesebb megszégyenítés.
- Távol a szülőktől: ennek még nem néztem utána. Kifejtését keresd Pál Ferinél, ő biztos tudja :)
Végszó
Ez a hárompontos lista is jól mutatja, hogy ez egy több összetevős, komplex kérdés. Szóval kérlek, ne értsd félre a cikket, a célom csak az volt ezzel, hogy jobban értsük a körülöttünk és bennünk feszülő kölcsönhatásokat. Ez nem politikai rendszerre visszavezethető, ez egy kicsit messzebbre, jóég se tudja, meddig visszanyúló befolyásoló tényező. Illetve még egy nagyon fontos dolog: a bűntudat alapú társadalomban is vannak hátrányok, ezt tudom. Nem akartam túlfényezni azt az oldalt sem, annak is megvannak a sötét bugyrai. A konklúzió, hogy ismerd fel a szituációt, és egy kicsit próbáld megérteni a körülötted lévő embereket. Szóval nyugi, relax és igyál valamit, mielőtt összecsomagolsz.
