Quimby, sárgaborsó, spiritualitás. Ezek a szavak a cikk fő pillérei. Sziasztok újra, Major Péter vagyok, a Szerinted baromság cikksorozat írója, amelyben számomra érdekes összefüggéseket nyitogatok. Volt már szó a szenvedéses intimitásról vagy a feleslegesen magunkra erőltetett pozitív gondolkodásról is. Most a spiritualitás témakörében kalandozom, de ha szerinted baromság, írj nyugodtan, mert attól még, hogy az ember keresztény, lehet hülye.
Spiritualitás és a sör
Január volt. Egy talponállónál ittam a Csíki sört drágáé, miközben Quimby Tibi magyarázta az arcomba, hogy mekkora spirituális élmény volt számára, mikor a rehabon tizenkét emberrel őszintének kellett lennie. Kérdeztem: miért? Azt mondta: azért, mert őszintének kellett lenni. Ebből az esetből két dolog maradt meg. Az első, hogy a spiritualitáshoz őszinteség kell. A másik az titok.
1. Nincs gondolkodás kaja nélkül
Tudod mi a különbség a rántás és a habarás között? Egyikbe kell zsír, a másikba nem. Kerestem éppen egy kis serpenyőt, hogy a sárgaborsóra rántást tegyek, mikor eszembe jutott, hogy lényegében soha nem definiáltam magamban azt, hogy mi a rántás és mi a habarás közötti különbség, csak automatikusan alkalmaztam. Gazdasszonyosan szólva: „a kezemben volt”. Körülbelül ugyanígy lehettem akkor a spiritualitással és az ezotériával is.
Spiritualitás. Őszintén szólva soha nem gondolkoztam el rajta, hogy mit jelent ez a szó. Mindig azt hittem, hogy tudom az értelmét. De valahogy sehogy sem illett ezzel a tartalommal abba a gondolatba, hogy az őszinteséghez is passzoljon. Ezért nyomozni kezdtem utána, de nem jutottam máshoz, csak közhelyekhez. Jóval később egy Penny Market előtt sétálva megkérdeztem róla Veronika barátnőmet, Ő pedig váratlanul hirtelen ennyivel lezárta: „Spiritualitás? Az út az Istenhez.” Mondanom sem kell, ez volt a tökéletes válasz, amit hetek óta kerestem. Bevallom, én mindig azt hittem, hogy a spiritualitás az már valami olyan dolog, ami akkor jön létre, ha már ott vagyunk Istennél, s ezért nem állt össze nekem a kirakós! Ha már ott vagyunk Istennél, még jó, hogy őszinték vagyunk! Minek hazudnál a célban, ha már célba értél?
Tehát az első összetevő megvan.
2. De miért kell ehhez az őszinteség?
Erre egy bő évvel korábbi forgatás adott választ, ahol Csomós Józsi lelkész tanított a melegszendvicsszagú, szegedi könyvtárban. Egyik példája röviden: „Belegondoltál már, hogy milyen kínos megbeszélés lehetett, mikor pünkösdkor először összeültek a tanítványok? Péter, Te kőszikla! Hogy is volt az a háromszori megtagadás...? - Hát, ugye érzed… nem lehetett túl könnyű elkezdeni.”
Mi volt a Szentlélek eljövetelének emberi hozzávalója? Egy nehéz beszélgetés, ahol a falak ledőltek.
S mit adott a Szentlélek? A Lélek bátorságot ad, hogy az ember szembenézzen önmagával.
Mit jelent az, hogy szembenézünk önmagunkkal? Abbahagyjuk a magunknak való hazudozást.
Őszinte vagyok magamhoz? Merek ott lenni fejben, ahol éppen vagyok? Nem hazudom azt magamnak, hogy máshol boldogabb lennék, máshol, ahol jobbak a körülmények? Miért fontos ez? Mert ekkor kezd el működni Isten, mivel Isten ott van, ahol én vagyok. Ha én testileg itt vagyok, de fejben máshol, akkor igencsak megnehezítem a dolgát. Hogyan akarok én Istennél lenni, amikor mindenhol vagyok, csak ott nem, ahol Ő van?
Rövid kitérő
Régebben azt gondoltam, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa, illetve „ki mint vet, úgy arat”. Ez sokszor igaz, de sokszor nem. Ismered azt a példabeszédet, mikor Jézus arról beszél, hogy van egy ember, aki jó magot vetett a földbe, és éjszaka valaki odamegy és közé veti a konkolyt? „A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve.” (Mt 13:27) Milyen érdekes példa, hogy a sötétben jön valaki gonosz, aki a jó közé veti a gazt.
Hogy jön ez ide? Hogy jön ez ide? A spiritualitás az tisztaság. Mert kötelező darabja az őszinteség. Az, hogy nem hazudsz másnak és magadnak sem, és ott vagy, ahol vagy, és kapcsolatba tud veled lépni az Isten. És észreveszed, ha valaki titokban gyomokat akar csempészni a szituációba.
3. Pause
Most indítsuk el a másik szálat, ami majd találkozni fog az előzővel. Térjünk vissza a Bibliához egy kicsit. Mi történik pünkösdkor a Szentlélek hatására? Egy mindent kibeszélő show, de nem sértegetés, hanem szeretettel egymáshoz fordulás. Egy pause a másikért.
Mit okoz ez? Kevesebb titkolózást. Miért fontos ez? Mert az emberek világában a gonosz a titkolózásban tud leginkább dolgozni. A sutyorgásban, a félhomályban szövi hálóját. A lélek rejtett bugyraiban talál magának igazán jó táptalajt a gonosz, ahova suttyomba beoson egy lelki seb repedésén. (Bocs a túlburjánzó költői képekért.)
Mit tudunk ez ellen tenni? Leginkább, hogy kitisztítjuk ezeket a lelki tályogokat, mondjuk egy szelíd beszélgetéssel. („...tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos…” Mt 11:29)
4. A szégyen
Keresem Szabó Magdától az Ajtót, és közvetlen mellette van egy Lagzi Lajcsi-kazetta. Ráadásul a Szabó Magda-kötet porosabb. Szégyellnem kéne?
Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én kevés dologtól félek jobban, mint a megszégyenüléstől. Ha más nem is, de a szégyenérzet büdösül a kollektív élményeink között van. Miért? Mert a magyar egy szégyenalapú társadalom, ami azt jelenti, hogy ha hibát követsz el, akkor nem a cselekedetedet éri bírálat, hanem egész lényedet sújtja büntetés. És a büntetés leggyakrabban megszégyenítés. Nézd csak meg a kommentek nagy részét egy-egy kritikus témában. Nem a probléma megismerése a lényeg, hanem a probléma okozójának megalázása.
De mi a szégyen? És miért nem egyenlő a bűntudattal? Az internet bölcsessége szerint: szégyenünk az énünkre, míg bűntudatunk a viselkedésünkre vonatkozik. Vagyis ha szégyenkezünk, azt érezzük, nem olyanok vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk.
Pedig ezen át vezet az út az Isten országához. Miért mondom ezt? Várj! A válaszhoz türelem kell, és elintézni az élet prózai dolgait. Mint például felhúzni vízzel a borsót, ha már túlrotyog a rezsón.
5. Kérdések
Mit csinált Isten egy hétköznapon? Valami olyat, amit az emberiség korábban elképzelni sem tudott. Az összes mitológiai isten, amit az ember addig kreált, tele volt tolva effekttel, különleges szuperképességekkel. Olyan isteneket teremtett az emberi fantázia, amilyen az ember sosem tudna lenni. Erre egyszer csak jött az igaz Isten és mit csinált? Olyan Isten lett, amilyet az addigi ember el sem tudott képzelni.
Peakre tolta a szeretetet, olyannyira, hogy elsötétült a nap, a templom függönye kettéhasadt. Egy sóhaj, egy pause, amikor hagyta, hogy a gonosz az emberek által megölje. Érzem azt, hogy ez felfoghatatlan: miért hagyta, hogy saját teremtményei öljék meg Teremtőjüket?
Összegzés:
A sárgaborsót az action előtti napon áztasd be, ne csak 2 órával a főzés előtt, mert … mert no!
Visszatérve a spiritualitás őszinteségéhez. Ahhoz, hogy úton legyünk az Istenhez, őszinteség kell. Azért, mert nem csak mi tehetünk arról, ami bennünket érint, ami a kapcsolatunkban van. Ha csak egy kicsit is nem figyelünk oda, a gonosz mindenhová beleszórja a gyom magvait a sötétben. A sötét alatt itt kibeszéletlen konfliktusokat, lelki sebeinket birizgáló gondolkodásmódot értek. Amikor nem a jószándékot tételezem fel a másikról először, hanem a rosszat. Később ezek a sötétben növő gyomok benőnek a rendes kalászok közé. Belenőnek a gonosz gondolatmenetek a hitünk megélésébe. S mi történik? Hibákat követünk el, szégyent hoznak ránk (vagyis mi magunkra), és ez a szégyen, ez okozza a tályogosodást. Elkezdünk félni a megszégyenüléstől és hazudunk magunknak. De Isten képes ezeket a gyomokat megvilágítani, ha hajlandó vagy őszinte lenni. Azért kell Jézus közelében lenni ezen az úton, mert Ő fényt derít ezekre a sötét területekre. Egy szelíd és alázatos Isten azt kéri tőled, tanulj tőle és légy szelíd, tanulj meg őszintének lenni. Mert ha őszinte vagy, az járhat megszégyenüléssel, járhat megszégyenítéssel, de a Szentlélek, Ő erőt ad ebben a szituációban, mint ahogy az apostoloknak is erőt adott a pünkösdi megbeszélésen. Ő már megmutatta, hogy ez működik. Rettegünk a megszégyenüléstől, de gondolj bele, az Isten nem szégyellte, hogy a teremtménye megölje. Így győzte le az ördögöt, mert tudta, hogy az ördög elbújik a szégyentől való félelem mögé. Hajlamosabbak vagyunk ferdíteni, könnyebb utat keresni csak azért, hogy ne szégyenüljünk meg. (Különösen nehéz ez egy szégyen alapú társadalomban - nem politizálás.)
Az ördögről azt tanítja az egyház, hogy az egyik legintelligensebb lény, teljesen átlát rajtunk. Ezért figyelj nagyon oda! Ott fogd meg a gonoszt, ahol ő akar téged megfogni! Légy őszinte. Mit mondanál erre a kérdésre: milyen gyenge Isten lenne az, ha annyit ér, hogy az emberi gyengeség képes megölni? Egy szerető Isten, aki őrültségre is képes.
Ezért beszéljük meg a konfliktusokat, hogy felváltva legyünk egymás gyomirtói. Ha elsőre nem sikerül, tovább kell csinálni, újra és újra. Mert szemét mindenki lelkében van és mindig újra nőhet. Ne félj. Légy nyugodt és békés! Azt hiszem, ennyi. Ha szerinted baromság, írj nyugodtan.
