A minap a plébániánk egy kismamája szülni indult. Előtte sokszor kérdezgettük: „Mikorra vagy kiírva?” „15-ére.” – kaptuk a válasz. 15-én semmi. Majd 16-án jött az sms: „Elindultunk szülni, kérlek imádkozzatok értünk!”
Nagyon elgondolkodtam… Lehet sejteni, hogy nagyjából mikorra várható az a baba, de hogy pontosan mikor érkezik el a születés ideje, azt nem tudjuk.
Eszembe jutott a húsvéti örömének egy mondata: „Ó, valóban áldott éj, csak te voltál méltó, hogy tudjad a napot és órát, amelyben Krisztus a halálból föltámadt.” Mindenki úgy hagyta el a Golgotát, hogy érezték, valaminek történnie kell, nem lehet itt és így vége. Kell, hogy ez a rémisztő sötétség valahogy véget érjen. De mikor? Hogyan? Senki nem tudja sem a napot, sem az órát. És az Isten cselekszik a maga módján, a sötétség véget ér, egy éjszakán: „Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye, és világosság támad boldogságomnak éjén.” (Húsvéti örömének). Isten így cselekszik: az éjszaka ragyog és világosság támad benne. Váratlanul, gyöngéden, de egyértelműen. Krisztus feltámad!
A gyermek megszületik, és hirtelen a házaspár családdá lesz. Új család születik. Fel vannak készülve? Korántsem! Tudják, mi vár rájuk? Egyáltalán nem! Rengeteg izgalmas helyzetben lesz részük? Biztosan!
Jézus azzal az erővel kezdi meg nyilvános működését, hogy elérkezett az Isten országa. Meghirdeti, hogy az Atya családjához azok tartoznak, akik hisznek Jézusban, akik képesek mindent odaadva követni Őt. De hogy ez mit is jelent, az csak a kereszthalál és a feltámadás után válik nyilvánvalóvá.
Új család születik a feltámadással, Isten új családja.
Azok tartoznak ehhez a családhoz, akik találkoztak a Feltámadottal. Akiknek az éjszakájába beragyogott a feltámadt Krisztus világossága. Azok tartoznak ehhez a családhoz, akik megengedték, hogy az Isten gyöngéd érintése elérje a szívüket. Azok, aki tudják, hogy nincsenek tökéletesen készen, de azt is tudják, hogy ez nem bátortalaníthatja el őket abban, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadott erejéről. Azok, akik engedik, hogy a Vele való találkozás egyértelműen átformálja őket, és így egyre hasonlóbbá váljanak Őhozzá. Akik engedik, hogy Isten Lelke működjön bennük. Azok, akik felismerik egymásban a mennyei Atya vonásait, és így képesek egymást elfogadni és szeretni.
Mindannyiunk előtt ott a lehetőség, hogy belépjünk ebbe a családba.
A kérdés annyi, hogy vállalom-e ezt a nagyszerű kalandot?
