Megkezdődik az adventi idő, és újra izgalmas kihívás elé állunk. Mi ez a kihívás? Hogy felkészüljünk a karácsony ünnepére.
A világ arra hív, hogy okozzunk örömet egymásnak ajándékvásárlással. Hetek óta „fekete péntek” van, és néha az az érzésem, hogy már sosem lesz vége. Rengeteg „akció” újra és újra... Minden karácsonyi díszben áll, minden kész külsőségeiben az Ünnepre.
És itt van a lelkünk... A lelkünk még sötétségben, vágyakozik a világosságra, de nem a csillogásra, ami körülvesz bennünket.
„Múlóban az éjszaka, elközelgett a nappal.” (Róm 13,12). Ezt szeretnénk megtapasztalni, azt, hogy az éjszakán győz a nappal, hogy képesek vagyunk úrrá lenni az éjszaka sötétségén, levetni a sötétség fegyvereit. Ezért vált szokássá környezetünkben a roráté mise. Sötétben érkezünk a templomba, és mire vége a szentmisének, felkel a Nap. Arra emlékeztet bennünket, hogy új nap kezdődik, számunkra pedig új lehetőség levetni a régit, (ami sötét, ami kopott) és felölteni az újat.
„Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból!” (Róm 13,11) Itt az óra, hogy észrevegyük, honnan származik az igazi, mély öröm, amit igazán ajándékozni szeretnénk. Nem jöhet máshonnan, mint Istenből, aki maga a szeretet. Aki el akar jönni a világba. Újra és újra szólít bennünket, mert találkozni akar velünk. Meg akar születni mindannyiunk szívében. Be akar költözni oda, és meg akarja változtatni az életünket. Nem elvéve dolgokat, hanem Önmagát ajándékozva. Meg akar tanítani, hogy az igazi öröm az Ő befogadása, és ha ezt a tapasztalatot megosztom másokkal is, így Őt és önmagamat ajándékozom a másik embernek.
Itt az óra felébredni! Kiengesztelődni, rendbe hozni azt, amit még lehet, készíteni a szíveket Isten Fiának érkezésére, megtestesülésére! Kell, hogy életünket ehhez a misztériumhoz igazítsuk: Jézus eljött a világba, megtestesült, és megtestesül ma is bennem, hogy én legyek a keze, a lába, a szája, a tekintete, és szívének szeretete.
„Üdvösségünk közelebb van, mint amikor hinni kezdtünk.” (Róm 13,11) Itt az Üdvözítő, itt kopogtat a szívünk ajtaján, szállást keres, ahol lakást tud venni, ahol szívesen fogadják.
Mindannyiunkat kérdezi: jössz velem a világosságra, befogadsz, megtestesülhetek benned, leszel a munkatársam?
Nyissuk hát meg szívünket, készítsük az utat számára, és mondjuk: IGEN!
