Az elmúlt évekkel ellentétben idén szinte egyáltalán nem készültem Nagyböjtre. Nem köteleztem el magam semmiben, nem gyakoroltam különösebb önvizsgálatot – hatalmas örömmel és izgalommal vártam Húsvétot, de a lemondáshoz nem volt kedvem. Könnyed, boldog várakozás, az új élet öröme, az ár tudatosítása nélkül. Barátok, szórakozás, finom ételek és napfény; a földi élet minden szépsége, ami a valódi életről beszél, tavaszi kék ég és Chopin-szonáták… Húsvéti ünnep, 40 napon át. Ebbe robbant be a vírus, a bezárások, a karantén.
„Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, és pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. – az Úr maga mondja ezt.” (Ézs. 58:13-14)
Vajon akkor is számít ez, ha nem én döntöttem így?
Négy napja vagyok itthon. Régóta várt események maradnak el, nem járok munkába, nem járok egyetemre. Nem piknikezem a parkban a tavaszt ünnepelve. Csak az ablakból nézem a kék eget. Nem megyek sehova, természetesen, hiszen felelősek vagyunk egymásért, és ez a legkevesebb, amit megtehetek. Kényszerű böjt ez – már ha így is nevezhetem annak. De talán ez csak rajtam múlik, azon, hogy hogyan állok hozzá a helyzethez.
Nem vállaltam magamtól a lemondást – de most, hogy mégis megtalált, tanulhatom, gyakorolhatom, és épülhetek belőle. Gyönyörködhetek a lehetőségben, hogy nyugalomban legyek, hogy időt töltsek az Úrral, hogy a körülöttem élők felé forduljak. Nem mindig idilli az otthonülés; kicsi a lakás, nagy a rakás, feszült időket élünk, és mindannyian emberek vagyunk, nem is szeretnék úgy tenni, mintha olyan jól menne ez a valódi, Isten szerint való böjt. De most sok időnk van arra, hogy ezt gyakoroljuk és megéljük a Benne való gyönyörködés ajándékát. Nézzünk ki az ablakon, ahol az ég így is kék, várjuk reménységgel a karantén után a szabadságot, a tél után a tavaszt, a böjt után az ünnepet; de ne feledkezzünk meg arról, hogy már itt és most is van Kiben gyönyörködnünk.
