Húsvéti időszakban a legjobb választás, hogy olvassunk egy kis Szentírást. Ehhez adok egy kis értelmezést, hogy teológiai szempontból mit üzen nekünk a szöveg. Viszont, hogy személyesen milyen lelki táplálékot ad, az persze egyéni. Erről is írok később, hogy engem hogyan tud megszólítani egy példabeszéd. A mai választásom a János evangéliumból Jézus és az Atya példabeszéde. A 14. fejezetnél kell keresnünk a történetet, az 1. verstől a 14. versig számít egy nagy gondolategységnek a beszéd.
„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.”
Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem?
A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.”
János evangéliuma különlegesnek számít, ezt a példabeszédet csak János írta le.
Ez a történet a búcsúbeszéd első része. Ebben az első vigasztaló gondolat az, hogy Jézus nem örökre válik el apostolaitól. Amikor bemegy a mennyei dicsőségébe, akkor egyszersmind helyet készít a tanítványainak, s újra el fog jönni, hogy magához vegye tanítványait. Amikor Júdás elhagyta a „világosságot” (elárulta Jézust aprópénzért), Jézus a saját legkedvesebb tanítványaihoz kezd el beszélni (Tamás, Fülöp).
Jézus azt ígéri, hogy a világ látható Uraként tér vissza (az erre utaló kifejezés az „újra eljövök”). Van út hozzá, és a tanítványok már ismerik is azt (4. vers). De mi keresztények is megismerhetjük az utat.
Tamás (14,5-7) azt kérdezi, hogy „honnan ismernénk az utat?”. Jézus válaszában elmondja, hogy a keresztényeknek nem egy betanult módszerben kell hinniük, hanem egy személyben. Jézus maga „az út, az igazság és az élet” (6. vers). Jézusban és őáltala jutunk el az Atyához, „megismerik és látják” az Atyát.
Fülöp (14,8-21) kétségbeesésében azt kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát” (8. vers). Jézus szavai viszont határozottak, és elvárja a tanítványaitól, hogy legyenek erősek és higgyenek benne, mert mindig velük van az Atya.: „Már oly régen veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is” (9. vers).
A példabeszéd vége Jézus és az Atya tökéletes egységére utal, hiszen mind a szavai, mind a tettei az Atyáéi (10-11. versek.) Ezzel Jézus figyelme a tanítványok felé fordul. Ők is ugyanazokat a tetteket fogják véghez vinni, mint Jézus, mert kéréseiket teljesíteni fogja.
Személy szerint nekem az egyik kedvenc történetem, az apostolok és Jézus kapcsolatát úgy mutatja be, mintha egy jó tanár vezetné a bizonytalan tanítványait. Amikor egy vizsgafeladat elé kerülnek a tanítványok, félnek, kételkednek tudásukban. Pedig a tanáruk tudja, hogy már felkészültek és ott lesz velük a lelkükben, nemcsak vizsga előtt, hanem az élet összes megmérettetésekor, mint Jézus.
Mikor a Bazilika felé sétálok, gyakran felnézek a homlokzatra és az idézetet olvasom „Ego sum via et veritas et vita.”„Én vagyok az út, az igazság és az élet” és akkor mindig eszembe jut a történet, és hogy Jézus mennyire tiszta választás.
