Ma jártam az IKEA-ban és láttam, hogy van új szivárványszínű bevásárlótáska. Rögtön arra gondoltam, hogy milyen cuki, biztos azért rakták ki, mert jön a nyár, legyünk vidámak, gondoljunk azokra, akik most erejükön túl dolgoznak értünk… stb. Aztán utánaolvastam.
Tudtátok, hogy május 17-e az LMBT+ Nap? Én sem. A táskához tartozó szlogen viszont a következő: „Érezze magát mindenki elfogadva”. Ezen az elfogadáson elgondolkodtam; vajon keresztényként mit jelent számomra az elfogadás. Valóban mindenkit el kell fogadnom? Hogy legyek képes szeretni felebarátom, ha hitem szerint bűnt követ el?
Olvastam Hodász András atya egyik cikkét, amiben a homoszexualitásról beszél, ez egy kicsit segített helyretenni a gondolataim.
Arról szólt a cikk, hogy nem létezik olyan gén, ami meghatározná az ember egy másik személyhez való vonzódását. Egyszerűbben: nincs „meleg-gén”, de ezek szerint „hetero-gén” sem.
Egy finn tanulmány szerint, mivel tudományosan bizonyított, hogy nem létezik „meleg-gén”, ezért a homoszexualitás kialakulásáért a környezeti tényezőket okolhatjuk. Van ugyan egy kevés genetikai befolyás is a dologban, ez azonban kevesebb, mint 1%. A maradék több mint 99%-ot a környezet, a neveltetés és a személyiség alkotja.
És itt jön a csavar a dologban. Mivel nem a gének határozzák meg, ki fog a saját neméhez vonzódni, ezért megfelelő módszerrel lehet változtatni az adott személy szexuális vonzódásán. Ám ezek a módszerek csak akkor hatásosak, ha az alany akarja a változást és képes érte tenni. Általában valamilyen pszichoterápiáról van szó, ami első olvasatra ijesztően hangzik, de igazából csak beszélgetést, életvezetést takar. Tessék elfelejteni a filmek és rémhírek átnevelőtáborát! András atya ajánlja, hogy akit ez a téma érdekel, inkább olvassa el Joseph Nicolosi Szégyen és kötődésvesztés című könyvét.
Ez eddig a tudományos része. Mit mond az Egyház?
Az Egyház szerint maga a homoszexuális irányultság nem bűn, de a cselekedet a Biblia egyértelmű tanítása szerint az.
András atya egy gyönyörű gondolatot ír ezzel kapcsolatban:
„A homoszexualitással kapcsolatban mindig fontos hangsúlyozni, hogy Isten szeretete minden teremtményére egyaránt kiárad és nem szűnik meg soha. Isten ugyanis arra vágyik, hogy mindannyiunkkal szerető közösségre lépjen, erre vagyunk meghívva fajtól, nemtől, bőrszíntől, politikai hovatartozástól függetlenül. Hogy ezt a szeretetközösséget hogyan nyerhetjük el, arra pedig a Bibliában találjuk meg a választ.”
Ebben a gondolatban látom az elfogadást. Keresztényként én az embert fogadom el, nem annak az embernek a cselekedeteit.
Sok érdekes és értékes gondolat van a homoszexualitásról, érdemes utánaolvasni. Még bennem is formálódik a vélemény; nem zavar, ha azonos neműeket látok kézen fogva sétálni, de néha úgy érzem, kisebbség vagyok, mert nő létemre egy férfit szeretek.
