A Súlyzókkal gyógyítja egy roma pap a karanténkórt c. cikk margójára
Éppen csak átfutottam a cikket, és már tudtam, hogy erről én akarok írni. Anyukám biztosan azt mondaná erre, hogy nem akarok, hanem szeretnék; de én igenis akarok. Egy pap, aki a testi és lelki egészség együttjárását hangsúlyozza, hát lehet ennél jobb? Hatalmas nagy szükség van erre, mert nemcsak a papok, hanem az egyszeri hívek is élnek át időnként válságot. És a sport melletti kiálláshoz én nagyon személyes tapasztalat alapján tudok teljes szívvel és lelkesedéssel csatlakozni.
Néhány évvel ezelőtt átmentem egy időszakon, amikor az életem sok öröme és áldása ellenére hosszú hónapokra fásulttá, motiválatlanná, bezárkózóvá váltam. Saját magamat zártam el a világtól, önkéntes lelki karanténomba még Istent sem engedtem be. Ő nem hagyott magamra egy másodpercre sem, én magam keményítettem meg magam a jelenlétével, vezetésével szemben.
Ebben az időszakban, amikor úgy éreztem, hogy minden szétfolyik, darabokra hullik körülöttem, amikor Istentől is távol voltam, alig maradt néhány biztos pont, néhány kapaszkodó, amik között evickélve túlélni igyekeztem. A sport volt az egyik. A heti két egyetemi edzés rendszert adott az életemnek, muszáj volt kimozdulnom, oda kellett érnem, és ez a kötelesség nagyon is szükséges volt a számomra akkor. Mégsem ez volt a legnagyobb ereje, mégsem ez volt a lényeg.
Mert a lényeg az, hogy a test és a lélek egymástól elválaszthatatlanul egységben vannak, az egyik állapota hat a másikra – az egyik erőfeszítése felébreszti a másikat is. A sport nemcsak a testemet mozdította meg, hanem a fásult, megkérgesedett lelkemet is. Rést ütött a falon, amit magam köré húztam, és egy-egy órára ilyenkor közelebb tudtam engedni Istent, aki ott állt az ajtóm előtt, és zörgetett. Ő volt az, aki ténylegesen meggyógyított és megszabadított, de ehhez nekem is meg kellett mozdulnom, ki kellett nyújtanom felé a kezem. Ehhez pedig, sok minden más mellett, jó néhány aerobikórán át vezetett az út.
Egyszóval, köszönöm. Mély bölcsesség, őszinteség és valóságos segítség rejlik ebben a kezdeményezésben, és hatalmas nagy szükség van rá – főleg, de nem kizárólag most, a világjárvány és a karantén okozta testi-lelki válság idején.
Forrás: szemlelek.net
