A nők erősek. Erősek és kitartóak, ugyanakkor mélyen érzőek. A nőkbe bele van kódolva a gondoskodás, az elesettek és gyengék felé fordulás. Szeretjük a cuki kisállatokat, a bókokat és apró figyelmességeket, sírunk a romantikus és megható filmeken.
Nem mondom, hogy a fentiek a férfiakra nem lehetnek igazak, de itt most a nőkről lesz szó női szemszögből. A férfiak pedig egy kicsit beleláthatnak a fejünkbe.
Minden nő szíve legmélyén vágyik saját gyermekre, még a vérbeli karrierista, realista, modernista is, akármennyire tagadja. Érthető, hiszen a házaspár szeretetközösségben él, ami akkor lesz teljes, ha egy harmadik személy, a gyermek felé vetül ki. Ez a család, a család pedig a Szentháromság képmása.
Életünk során sajnos csak rövid ideig vagyunk képesek a gyermek iránti vágyat beteljesíteni, és még akkor sincs könnyű dolgunk. Míg nagyanyáink, dédanyáink 5-8-10 gyereket is szültek, most örülünk, ha nekünk egy összejön. Sokáig tanulunk, aztán dolgozunk, hogy kapjunk GYES-t, legalább egy albérletet tudjunk fizetni, és a párkeresést még nem is mondtam. Mire a puzzle összes darabja a helyére kerül, és együtt állnak a csillagok, alig marad néhány évünk szülni.
Számtalan olyan nőt ismerek vagy hallottam róluk, akik eljutottak eddig a pontig, szeretnének gyereket, de valamiért nem jön össze. Szakértők szerint (pl. dr. Vörös Anna) az első nehézség, hogy a fogantatás nem megy parancsra. Az első csalódás után jön a stressz, amit még tetéz a környezet felől áradó állandó kérdés: „Mikor lesz gyereketek?” Bele sem gondolunk, hogy ezzel mennyi fájdalmat okozunk.
Egy év sikertelen próbálkozás után már teljes a kétségbeesés, hiszen közeleg, vagy már át is léptük a bűvös 30 éves kort, nincs több időnk, valamit tenni kell. Ekkor jönnek a végeláthatatlan vizsgálatok és a fájdalmas kezelések. Ha ez sem segít, egy év próbálkozás után hivatalosan is meddőségről beszélünk. Ez a szó teljes letargiát okozhat.
Még ekkor sincs minden veszve, nagyon sok olyan párt ismerek, akik az évekig tartó próbálkozás után inkább vállat vontak, belenyugodtak helyzetükbe, imádkoztak Istenhez és élték az életüket. Pár hónapon belül várták a természetes úton fogant kisbabájukat. Ismerek olyan párt is, akik örökbe fogadtak egy kisbabát, majd egy év múlva megfogant a második gyermekük.
A párok számára az utolsó lehetőségek a gyermekáldásra a lombik program és az örökbefogadás. Az örökbefogadás a keresztény egyházak által leginkább preferált módszer, de sokszor éveket kell várni, míg gyermeket vagy csecsemőt kaphat a pár. Ennél gyorsabb, ám vitatott megítélésű módszer a lombik program.
Nem egyszerű téma ez és sokszor nem egyértelműek a válaszok. Lehet, hogy egyetértesz ennek a cikknek az állításaival, de az is lehet, hogy hevesen tiltakozol. Esetleg vegyes érzelmeid vannak és nem tudod, merre tovább. Ha szeretnél tovább gondolkodni a témáról, ajánljuk a shoeshine CommonPost beszélgetéssorozatának második évadát, ahol többek között a lombikprogramról is hallhatsz véleményeket különböző nézőpontokból.
