Kritikus és önkritikus, haladó és cégét - a katolikus egyházat - haladásra késztető figura Hodász András (katolikus pap, a Papifrankó youtube csatorna létrehozója), s lenne helye az irodalomban, legalábbis szerintem.
„Az egyház egy 2000 éves cég, lomha cégkultúrával” - az ezzel a címmel készített interjúban Gulyás Márton (Partizán youtube csatorna) vezetésével több fontos téma kerül célkeresztbe, amivel olyan rögzült hagyományokat feszegetnek, mint a cölibátus, a papi engedelmesség, vagy az egyház hatékony működése:
- hogy lehet jól megélni a cölibátust?
- mit jelent a papi engedelmesség, és hol van a határa?
- ha cégként tekintünk az egyházra, akkor mi a termék, és azt hogyan tudjuk hatékonyan képviselni?
Az egyik közös elem a fentiekben a pap, mint beosztott, s ami kérdésként régóta mozog bennem, az elhangzik itt is: az egész, a teljes ember. A papság teljes embert kíván, ezt sokszor hallottam. A kérdés, hogy mit jelent ez a teljes ember, azon belül a teljes férfi? Teljes tud-e lenni egy egyedülálló férfi? Ha igen, akkor mikor, hogyan, kivel (vagy kivel nem) válik teljessé?
Az interjúban András atya meglepően őszintén beszél arról, hogy mit jelent neki a cölibátus, az engedelmesség, és milyen eszközökkel igyekszik az egyházközségét mint céget fejleszteni. Nem tőle meglepő, hanem nekem meglepő; mert kevesen tekintenek innovatív közegként az egyházközségre, és a mai napig tabu feltenni olyan kérdést, hogy: “szeretném látni, hogy a papi hivatásom tényleg Isten-hívás volt, vagy pedig valamilyen belső sérülésből, félelemből fakadt?”.
Ez a papi oldal, de ugyanezt a kérdést felteheti a családos ember is. Itt jön be a képbe az egyház, mert nem csak a pap a közös elem a fentiekben. Klerikus és laikus emberek közössége adja Krisztus egyházát, nincs külső és belső kör, sem kisebb vagy nagyobb ember. Gulyás Marci hiába kéri számon a magyarországi katolikus egyház társadalomformáló felelősségét András atyán, gyakorlatilag egyre kevesebb a pap, s a feladatok megosztása alig változott az elmúlt évtizedekben. Emiatt a papok kiégése sajnos alapvető, pedig lenne kapacitás arra, hogy a fölösleges teher lekerüljön a vállukról. Számos élő egyházközség példa rá, hogy a laikusok energiát fektetnek saját közösségeikbe, egyszerűen azért, mert jól esik együtt csinálni valamit, és céges megközelítésben nézve hosszútávon megtérül.
Két mondat maradt meg bennem napokkal azután is, hogy meghallgattam beszélgetést. Az egyik Hodász András Nagypéntek című versének a “csak az a féloldalt megkopott párnahuzat” sora, másik a “boldog karácsonyt, rohadjá’ meg!” felkiáltás. Mindkettőben tintaként üt át korunk elmagányosodásának lenyomata, ami nem csupán a papokat érinti. Nem csodálkoznék, ha András atya karácsonykor ilyen hangulatú, vicces üzeneteket kapna, mert való igaz, hogy szenteste zuhannak meg leginkább az emberek, s mi mással lehet túljutni a depresszión, mint humorral.
