SPOILEREKET TARTALMAZ
A Netflixen pár napja debütált A fiú, akit karácsonynak hívtak című élőszereplős mesefilm, amely a karácsony eredetéről szól. Aki nem látta a plakátot vagy a filmet, rögtön gondolhatná, hogy a szóban forgó fiú Jézus, azonban nagyon mellélőne ezzel az ötlettel.
A történet szerint Nicolas, a szegény favágó kisfiú a nagy hóban elindul megkeresni édesapját, aki a királytól kapott küldetését teljesítve elment megkeresni Elfhelmet, a legvidámabb és legcsodálatosabb falut. A király azt kérte, hozzanak neki és az országnak reményt, természetesen nagy jutalom fejében, ami miatt az apa is vállalta a veszélyes utat. Elfhelm létezéséről többek között Nicolas édesanyja mesélt, aki már meghalt, de mindig Karácsonynak becézte a kisfiát. Sok viszontagság közepette Nicolas megtalálja Elfhelmet, megismeri a karácsonyt és megmenti, akit meg kell. Közben rájön, hogy az apjában is van jó, de őt mindjárt el is veszíti (itt azért elgondolkoztam, hogy igaz, hogy szép karácsonyi mese, de mindjárt két, sőt három halott szülőt kapnak a gyerekek, akik nézik), majd szép színes játékokat visz a királynak repülő rénszarvason, aki így elhiszi, hogy létezik varázslat és remény, és kijelöli Nicolast, hogy ezentúl ő legyen az ajándékosztó, vagyis Karácsony Apó. Azért nem a Mikulás szót használom, mert a filmben is Father Christmas szerepel, nem Santa Claus.
Igyekszem nem nagyon cinikusan írni erről a filmről, de számomra a csillámló karácsonyi máz alól olyan szomorú üzenet kandikál ki, hogy nehezemre esik. A szüleim korosztálya még emlékszik, hogy melyik korszakban használták előszeretettel a Télapó kifejezést Mikulás, Szent Miklós helyett. Egy olyan rendszerben, amely üldözte az egyházakat. Ezzel el is érkeztem a tételmondatomhoz:
Ez a film új eredettörténetet akar teremteni a karácsonynak, amiben nincs Isten.
Számomra nevetséges volt, hogy mivel Nicolas világában nem volt karácsony, az elfek úgy írták le neki az ünnepet, hogy „a legvidámabb, legmosolygósabb nap”. Nem kevés ez egy kicsit? Miért vagyunk vidámak és mosolygósak? Ha csak ennyit jelent a karácsony, akkor bármelyik másik nap is lehetne. Nekem összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy van, akinek tényleg csak ennyit adhat a karácsony. Számomra egy színes elfjáték nem ér fel azzal a reménnyel, mint a megtestesülés. Hogy Isten, a Mindenható, emberré lett, kiszolgáltatta magát, mert annyira szeretett. Engem, személyesen. Ez a film erőlködő próbálkozás a szeretet ünnepének újraértelmezésére, a Szeretet nélkül.
Mit tegyünk hát? Ítéljük el az üzenetet? Legyünk dühösek? De kire? Azt gondolom, sem a film készítői, sem a karácsonyt nem értő emberek nem érdemelnek ilyet. A mi lehetőségünk abban áll, hogy megmutassuk az igazi karácsonyt. Hogy a dekorációnkban ne csak hóember és csillag legyen (és őz, megfigyeltétek, hogy újabban a karácsony új főszereplője az őz?), hanem Betlehem, Kisjézus, Mária, József.
Mondhatnánk, hogy miért kell ezen így fennakadni, ez csak egy mese. Ha csak ez az egy ilyen lenne, nekem sem tűnt volna fel. De gondolj bele, hány Kisjézust vagy Betlehemet láttál idén? A plázákban fényfüzérek, ajándékok, fák, maximum angyalok, de semmi más, ami Istenre utalna. A karácsonyi dekorációt áruló bódékban több a hóember, mint bármi más. A karácsony a tél ünnepe lett, de nekünk van lehetőségünk a maga teljességében megünnepelni és meghívni erre másokat is. A gyermekeinket, a családunkat, a barátainkat.
Mondhatnánk, hogy de hát mindenki tudja, miről szól a karácsony, ha nem akarja úgy ünnepelni, hát ne tegye. Biztos mindenki tudja? Két éve beszélgettem egy 20 éves holland lánnyal, aki nem tudta, csak annyit, hogy a Mikulás jön lóháton. A történelemérettségire felkészítő könyvemben évekkel ezelőtt az állt, hogy Jézus vándorló csodadoktor volt. Sokan tényleg nem tudják, mert már nem egyértelmű, hogy milyen nagy ajándékot és szeretetet kaptak. Azt hiszem, ebben az évben mindannyian igazi karácsonyi csoda közvetítői lehetünk, ha csak egy embernek sikerül átadnunk az üzenetet, hogy valójában milyen sokkal, sokkal gazdagabb és csodálatosabb a karácsony, mint a filmekben.
