Mióta zenélsz? Hogyan kezdted el?
Már gyerekkoromban szerettem a zenét, édesapám rock lemezeit hallgattam. Az első bakelit lemezemet kb. 2007-ben vettem, egy techno lemez volt. Meg voltam őrülve az underground zenéért, ez a mai napig megmaradt. Aztán először 2010 környékén kaptam lehetőséget: rendszeresen zenélntem a gödöllői egyetem rádiójában, és akkor már bulikban is felléptem.
Hogyan készülsz egy fellépésre? Szoktál izgulni?
Először zenét válogatok. Aztán próbálom úgy összeállítani a szettet, hogy az fokozatosan építkezzen: a buli elejére könnyedebb zenéket választok, de a buli végén azért lehet erősebbeket is játszani.
Mindig izgulok egy fellépés előtt, de ez normális. Valamikor a buli előtti nap áll össze, hogy mit akarok játszani. Ha már a pult előtt vagyok, akkor azért felszabadulok és nagyon élvezem a zenélést.
DJ-ként mennyire tudod elengedni magadat ezekben a bulikban?
Akkor tudom igazán elengedni magam, ha a közönségnek is tetszik, amit csinálok. A cél az emberek szórakoztatása és az, hogy elengedjék a hétköznapi problémákat, miközben engem hallgatnak. Ha az emberek felszabadulnak a munkám hatására, az fantasztikus érzés. De azért próbálok olyan zenéket is játszani, amik nekem is tetszenek. Kell egy kis edukáció.
Amikor nem zenélsz, akkor mivel foglalkozol?
Egy cégnél dolgozom mint technikus. Pingponglabda-adogató gépeket gyártunk és javítunk. Szeretem ezt a munkát, gyerekkorom óta érdekelnek a műszaki dolgok. Sokat lehet tanulni itt, amiket később tudok majd hasznosítani.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Shoeshine-nal?
Gödöllőn kerültem kapcsolatba a helyi keresztény közösséggel, ott voltam először Shoeshine bulin. Akkor még csak a helyi közönségnek szervezték ezeket a partykat. Később kinőtte Gödöllőt és máshonnan is kezdtek érdeklődni a rendezvény iránt. Jó visszaemlékezni arra, hogy tulajdonképpen ott voltam a kezdetektől.
Benned hogyan született meg a hit?
Én 2010 környékén, felnőttként vettem fel a vallást. Azt hiszem, nagymamám hatására döntöttem így. Ez a „megérkezés” más volt nekem ahhoz képest, mint ha ebben nevelkedtem volna, de nem volt nehezebb. A helyi közösség befogadott és sokat segített. Majd később meg is keresztelkedtem. A hitem, azt hiszem, közben alakult ki.
Mi volt a nagymamádban, ami Isten felé vitt? Ami olyan hatással volt rád, hogy érdemesnek találtad megismerni jobban a Mindenhatót?
Egyszer olyasmit mondott nekem, hogy „Nem akarok úgy elmenni, hogy te nem hiszel az Istenben.” De pontosan nem tudnám idézni. Azt hiszem, azért fogadtam meg, amit mondott, mert ő egy nagyon fontos ember volt az életemben és meghatározta a gondolkodásom. Ma már tudom, jól döntöttem végül.
