Bizonyára sokan hallottatok már a kolozsvári Böjte Csaba atyáról, aki a Dévai Szent Ferenc
Alapítvány alapítója. Nekem szerencsém volt találkozni is vele és megérteni sikerének titkát,
személyiségének varázsát.
Bár cikkem témája nem Csaba testvér életének bemutatása, mégsem tudok szó nélkül elmenni
a csodával határos tettei mellett. Több helyen eltöltött papi szolgálata után ugyanis 1992-
ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány
utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba
költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület
elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez
nem történt meg.
Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét
elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is. Az alapvető életfeltételeken
kívül (ruha, étel, stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, melybe vallási és erkölcsi nevelésük is
beletartozik.
Idáig valószínűleg sokan ismerik a történetet, legalább hallomásból. A cikk célja viszont
Böjte atya egy másik oldalára felhívni a figyelmet. Böjte Csabának egyik alapvető gondolata,
hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Valószínűleg ennek az emberi
tudatlanságnak az eloszlatása volt az atya célja azzal, hogy immáron hét éve ír nagy sikerű
könyveket a szeretetről. Idén júniusban pedig megjelent könyvsorozatának legújabb tagja, a
Szeretet bölcsője – a házasság mérföldkövei címmel.
Bármit is írnék, jobban nem tudnám megfogni a könyv lényegét, mint ahogyan maga Csaba
testvér foglalta össze a kötet mondanivalóját:
„Emberi léted kibontakozásának fontos perce, amikor megtapasztalod a tiszta, őszinte
szerelmet. A mesében olyan egyszerű minden: „Megházasodtak és boldogan éltek, míg meg
nem haltak!” A valóságban azt tapasztaljuk, hogy sok kísértés próbálja ellopni a hűséget, az
őszinte egymásra figyelést, kioltani a házastársi szerelmet. Az oltár előtt a keresztre tett eskü
könnyen elkopik a mindennapi terhelés alatt.
Ha azt látom, hogy valaki a sípályán hatalmasat esik, akkor nem arra gondolok, hogy a
síelés ostoba sport, hanem arra, hogy az illető nem tanult meg jól síelni. Ha azt látom, hogy
sok házasság felbomlik, hogy nem élnek szépen, szeretetben együtt, akkor nem a házasság
intézményét kell elvetnem, hanem azt kell megállapítanom, hogy sajnos sokan naivan, vakon,
túl gyorsan rámentek a fekete pályára, és emiatt összetörték magukat. Nem a pálya rossz,
egyszerűen nem tudtak bánni a felmerülő nehézségekkel.
Könyvünkben végigvesszük a házasság útjának 18 mérföldkövét, azok örömét, sajátos
feladatait, kihívásait, melyekre ha tudatosan készültök, könnyebben megbirkóztok velük.
Imádkozom azért, hogy töretlen hűséggel szeressétek egymást, kapcsolatotokat ápoljátok, és
egymás iránti szerelmeteket mindeneken keresztül megőrizzétek.”
Ha ezt a cikket nem találtad elég meggyőzőnek ahhoz, hogy nekifogj a könyv
olvasásának, látogass el a Zalai Hírlap oldalára, amely egyik júniusi cikkében a könyv
témájának részletesebb bemutatását tűzte ki célul.
