Az elmúlt napokban többen találkozhattatok Jack megtérésének történetével vagy egy 10 pontból álló listával az interneten, ami ennek a könyvnek az alapján készült. Már nem is tudom, hogyan, de évekkel ezelőtt nekem is a kezembe került C.S. Lewis könyve – igen, az a Lewis -, nagyon sok aha-élményem volt és sokszor rácsodálkoztam, hogy „Jé, ezt már el is felejtettem”. Hadd mazsolázzak ezekből!
Lewis leírja az előszóban, hogy általában kétféleképpen vélekedünk az ördögökről, és egyik sem szerencsés választás. 1. Nem hiszünk bennük (=materializmus). 2. Inkább „túlzott és egészségtelen érdeklődést tanúsítunk irántuk” (ez inkább manapság az ezotériának felelhet meg). Továbbá leszögezi, hogy bár ezekben a levelekben az ördögök szabadon, azaz őszintén leveleznek egymással, de az ördög hazug, nem szabad minden szavát igaznak elfogadni. Hiszen „nemcsak a földön, a pokolban is szívesen elhiszik azt, amire vágynak”.
Először is, ki ez a Csűrcsavar? Ez is egy „mesekönyv”? Csűrcsavar egy ördög. És nem, nem mesekönyv. Az alaptörténet roppant egyszerű, de ez nem jelenti azt, hogy gyerekes vagy gagyi. És a tartalma sem annyira könnyen emészthető, bár olvasmányos. Inkább 14 éves kortól ajánlanám, mert azért vannak olyan fogalmak benne, amit egy általános iskolás nem biztos, hogy rögtön megért.
És hogy miről is szólnak a levelek? Csűrcsavar, a tapasztalt ördög válaszol a kezdő unokaöccse leveleire, tanácsokkal látva el őt, hogy lehet a pokolra juttatni egy lelket. Kiderül, hogy valóban mindenkinek a vállán ott ül egy kisördög, aki különböző dolgokat sugall. Lássuk, hogy miket!
Például az Egyház az ördög szemüvegén keresztül egy álgótikus építmény, ahol ott a sarki hentes, aki osztja fontoskodó arccal az énekeskönyvet és a liturgiát, amit senki sem ért igazán. A dalok „igénytelen dallamúak és gyermeteg szövegűek”, a padban ülők között pedig van hamisan éneklő, tokás, furcsán öltözködő és nyekergő cipős, akik miatt nem lehet jól figyelni. És ráadásul olyan… olyan nevetségesek. Ahogy bizonyára a vallásosságuk is… Ezt a homályos érzést kell meglovagolni egy ördögnek!
Na és az önzetlenség! Csűrcsavar szerint azért kell lemondani valamiért a másik javára, hogy önzetlenek legyünk, nem pedig azért, mert örömet szeretnénk szerezni a másiknak. Ebből olyan félreértések születhetnek, hogy a másik nem veszi észre, hogy mi milyen önzetlenek vagyunk és neki mennyire hálásnak kéne ezért lennie…
