Vallásos családból jövök, szüleim, nagyszüleim mind vallásosak, különböző mértékben ugyan, de hívők. Szóval úgy nőttem fel, hogy az ilyen alaptételek, mint van levegő, gravitáció meg Isten, az természetes volt. Aztán az iskolában elmagyarázzák, hogy miért.
Volt néha olyan korszakom, amikor nem vagy csak kevésbé érdekelt, hogy van Isten, de sosem kérdőjeleztem meg. Egy önmagát ateistának valló ismerősömmel beszélgetve gondolkoztam el, hogy miért is vagyok arról meggyőződve, hogy van Isten. Hogyan tudnám elmagyarázni neki, hogy én miért hiszek? Szánalmas próbálkozás volt, amit végül egy Harry Potteres idézettel zártunk le: Bizonyítsd be, hogy van Isten! Bizonyítsd be, hogy nincs!
Viszont, ha valamiben kudarcot vallok, akkor előhívom a szupererőmet; irodalomkutatás kezdődik!
Gugli a jó barátunk, bár kicsit korlátolt, de hát jól kell kérdezni. Ha beütöd, hogy „létezik” „Isten”, elég sok találatot kapsz, itt is forrong az internet pro és kontra. Az első találatot, ami hirdetés, azt kicsit fenntartással kezeltem, szóval rögtön az impresszummal kezdtem. A hat erős érv után, tényleg elég erősek, úgy értem, nem vagyok sem asztrofizikus, sem agykutató, de eleget láttam a világból ahhoz, hogy rájöjjek, elég sok „véletlennek” köszönhetjük a létünket. (Bónusz kérdés, mit tesz ezért az ember hálából? Ha van 10 percetek, nézzetek utána, hogy mennyi „véletlen” kell a savas esőhöz, mi, emberek, nagyon profin odatesszük magunkat…) Szóval ezt a FÉK csinálja, pedig valami egészen másra gondoltam…
A matematika nem az erős oldalam, de szerencsére ott is filozófiával találkoztam, matematikailag bizonyították Isten létezését, hát, érdekes.
Aztán, mivel katolikus vagyok, a depositum.hu-n kerestem megnyugvást. Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ehhez kicsi vagyok még, és itt jön a képbe a mai könyvünk, amit adu ászként leemeltem a polcról: Anselm Grün: Akarsz szabad lenni? Útjelző fiataloknak.
Ki vagyok én – és ki akarok lenni? Merre tartok? Minek keljek fel reggelenként? Mire jó a hit?
Ilyen kérdéseket tettek fel Anselm Grün bencés szerzetesnek, teológiai doktornak a fiatalok, e kérdésekből született ez a könyvecske. Nem ad mindig konkrét és egyértelmű választ, hiszen az ilyen dilemmák többségére nem létezik egyetlen igaz válasz, inkább csak együttgondolkodásra hív, gyakorlatokat ad, hogyan találjuk meg saját magunk a választ a felmerülő problémáinkra. A válaszomat én elég konkrétan megkaptam: nem feladatom, hogy másokat győzködjek Isten létéről, ebbe néha nálam sokkal okosabbak is belebuknak. Ő is a fent már említett frappáns kérdést teszi fel, miért vannak az ateisták meggyőződve arról, hogy nem létezik? „Aki tagadja Istent, az már el is ismerte, hogy létezik az „Isten” szó, s hogy ez a szó nem hagyja őt békén.” Azt írja még, hogy számára a hit a valóság értelmezésének egy módja. Hogy mindennek van értelme, hogy Isten maga a válasz a kérdésekre.
Sokan hisznek Istenben, de az Egyházban csalódtak. De az Egyházat nem, mint egy idejétmúlt, ódon, bürokratikus intézményt kell szemlélni, „Jézus megmutatja nekünk azt az életet, amit élni érdemes; az egyház dogmáival sincs ez másképpen. Az egyház nem önkényesen állítja fel a dogmákat. Csak azt akarja ébren tartani bennünk, amit a Biblia mond. A dogmák az egyháznak a mindenkori filozófiával és pszichológiával folyó párbeszédéből születtek. … Inkább rá akarnak vezetni, hogy te is gondolkodj el: Mit jelent ez az egész? Hogyan segíthet nekem ez a tanítás abban, hogy tudatosabban éljem az életemet?” Itt most lehet, hogy sokan elmosolyodtak: filozófiával és pszichológiával folytatott párbeszéd? Sokan a GYIK-ben szó szerint rá is kérdeznek: „Miért képvisel az egyház és a pápa az élet sok területén „ósdi” véleményeket és nézeteket?” Fontos felismerni, ami a szavak mögött van: mi az Egyház igazi szándéka. Nem az, hogy nehéz teherrel, tiltásokkal gyötörjön. Az erkölcstan célja megmutatni, hogy hogyan sikerülhet igazán jól az egyén élete, a tíz parancsolat útmutatás, az emberi méltóságot és szabadságot hivatott megvédeni.
A többi meg már erősen spoileres, úgyhogy olvasásra fel!
Kinek ajánljuk: keresőknek, újra és újra megtérőknek, fáradtaknak, kíváncsiaknak vagy csak felfrissülésnek uzsonnához! Rövid fejezetek, hat metró- vagy buszmegálló alatti ideális választás.
