Ákos koncertre menni különleges élmény. Nem csak kikapcsol, hanem be is kapcsol, sőt! A világszínvonalú fénytechnika, a kiváló hangtechnika és a profin megtervezett színpadkép mögött, egészen mély tartalom lapul. Néhány napja Ákos váci szabadtéri koncertjén jártam és a dalok által megszólított valaki.
Ákos jelenlegi produkciója zeneileg meglehetősen érdekes benyomást kelt bennem, amikor a szintis techno és az elektromos gitár hangzásvilága találkozik egymással. Sok hírportál foglalkozik pusztán a zenével, de most nézzünk egy kicsit a színfalak mögé.
A dalok erősen szövegközpontúak, a dalszövegek élőben is tisztán és érthetően szólalnak meg. A zenei háttér tulajdonképpen csak a csomagolás, ami vonzóvá teheti a tartalmat. Néhány dal üzenete mély nyomott hagyott bennem, gondolkodásra késztett.
Az Új törvény, új értelmet nyert számomra. A dalt megelőzően Ákos kritikus megjegyzéseket tett a koncerten mobillal kamerázó emberekre, akik nem az emlékekből szeretnék majd felidézni az estét, hanem inkább a - feltehetőleg rossz hang és képminőségű - sajátkészítésű felvételükről. A dalban elénktárul fogyasztói társadalmunk sivár léte, ahol minden relatív és ahol a reklámok és a sorozathősök irányítanak bennünket. Nagy sebességgel rohanunk valami felé, ahol már nincsenek támpontok, ahol a jó és a rossz között már nem látszik egyértelműen a választóvonal. Erre reflektálva a refrénnél megjelenik egy nyitott, önmagát lapozgató könyv a kivetítőn, amely az új törvényt szimbolizálja. Az új törvény igazságát, ami egyben a régi - és égi - törvény is, melyet mindig iránytűként használhatunk bármerre is veszi az irányt világunk.
Felcsendül Ákos Igazán új dala is, amely szintén keresztény értékeket közvetít. A szemnek láthatatlan, de száz meg száz alakban felbukkanó Teremtő mindig jelen van az életünkben. Az énekes pedig időt kér. Időt, hogy keresni, követni és szeretni tudja Őt. A dal végén elhalkul minden hangszer a színpadon és mindenki teli torokból kiálltja a könyörgést: “Én nem kérek mást, csak elég időt igazán érteni, szeretni Őt”. Felmerül bennem a költői kérdés, hogy vajon tudja-e a tömeg, hogy mit énekel?
Utolsóként pedig egy igazán hangos dal szólalt meg, ahol akkora energiával és hangerővel dübörgött a produkció, hogy tényleg beleremegett a Föld. Az utolsó ítéleten való elszámoltatás súlyát tudatosítja bennünk a dal, ahol majd mindenki megmérettetik. A közönség megénekeltetése itt is hátborzongatólag hat. Elhalkulnak a hangszerek és egy ünnepi dallamra vált a zene. Újra a tömeg hangja zengi be a teret: “lesz aki örvend ünnepel, hogy a Megszabadító így jön el és a remény újra él!”
A dalszövegek tovább élnek bennem és elgondolkodtatnak. De közben mosolygok is, mert egy Ákos koncert képes arra, hogy a közönséget - talán sokszor a tudtán kívül - ilyen értékek éneklésére ösztönözze.
