Biztos ismeritek azt a szituációt, amikor valamelyik ismerősötök azzal jön, hogy „láttam egy jó keresztény filmet”. Én ilyenkor mindig kétkedéssel vegyes kíváncsisággal fordulok a téma felé, mert sajnos gyakoriak a B kategóriás már-már gagyi alkotások.
A The Guilty (magyarul: A bűnös) című dán film nem ilyen. Még csak nem is keresztény film. Legalábbis hivatalosan nem. De nézzük, hogy miért érzem én mégis annak.
Asger Holm diszpécser a 112-nél. Mindenféle csip-csup üggyel hívogatják egész nap, próbálja bemérni a hívások helyszínét, küldeni a megfelelő segítséget. Szép számmal akad trollkodó is a hívó felek között, vagy olyan, aki igazából nem is szorul segítségre. Az egyik látszólag fake-hívásról azonban hamarosan kiderül, hogy véresen komoly.
Főszereplőnk minden rendőrségi kapcsolatát bevetve dolgozik az ügy megoldásán, sutba dobva minden egyéb bejövő hívást és a saját szakmai határait jócskán átlépve igyekszik megoldani a nem hétköznapi helyzetet.
Az izgalmas cselekményt végig csupán főszereplőnk szemszögéből – egészen pontosan Asger arcát bámulva – ismerjük meg, ami igazán különlegessé teszi a filmélményt.
Spoiler nélkül írnék pár szót a lényegről.
A röpke 85 perc alatt betekintést nyerünk a férfi életének nehézségeibe, nyers, sokszor durva emberként ismerjük meg, aki nem különösebben élvezi az életet. Főhősünk nem kis jellemfejlődésen és rengeteg vívódáson megy át; a film végére eljut odáig, hogy képes túllépni saját korlátoltságán, dühén és saját hibáin is; képes átértékelni addigi nézeteit, megbocsátani akár a megbocsáthatatlant is.
Mi ez, ha nem krisztusi hozzáállás?
Az a jó film, ami nem rágja a szánkba a mondanivalóját. A The Guilty a férjemben például teljesen máshogy csapódott le – mintha két különböző filmet néztünk volna. Minden esetre szeretettel ajánlom, elvégre biztos nem véletlenül zsebelt be egy szekérre való díjat.
Még megy a mozikban!
