„Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt…” - írja Weöres Sándor. És valóban. Éjjel is, a csillagos ég alatt, vagy egy hullócsillag látványától, de hasonlóképp egy több száz éves templom látványától is ilyen érzés fog el. A Gótikus út nyitva nevű esemény az egyik legszebb dolog volt, amiben mostanában részem lehetett.
Minden kornak van egy különleges és egyedi hangulata. A gótikának pedig kifejezetten olyan stílusjegyei vannak, amiért tini korom óta rajongok. Ez az esemény műemlékvédelmi szakemberek és a vidék fejlődéséért felelős egyesület együttműködésének köszönhetően jött létre 2007-ben. A program keretében öt olyan régi gótikus templomba lehetett ellátogatni, ahova egyébként csak nagyon ritkán és nehezen lehetne. A nagy érdeklődésnek köszönhetően két autóbuszt is szerveztek, de a jegyek így is korán elkeltek. A busszal résztvevők a rozsnyói pályaudvarról indultak, és Gombaszög volt az első helyszín, majd azután a szilicei jégbarlang. Viszont én abban a kivételes helyzetben voltam, hogy autóval jártam végig a programot, így kicsit talán többet és szabadabban tudtam gyönyörködni a helyszínekben.
Az első a szilicei fennsík közepén magasodó egyhajós templom volt. Ide belépve már a kapunál egyedi hangulat fogadott, ugyanis a templomot erődfal köríti körbe. A református templom 1526-ban épült, késő gótikus-reneszánsz stílusban. Erődfalai a 16. századból származnak, azonban a 18. században barokk, később a 19. században már klasszicista stílusúra építették át. Ezután Berzéte következett. A festői épület a település közepén található, lőrésekkel, kőfallal és támpillérekkel. A templom védőszentje Szűz Mária lehetett. Itt a templom körbejárása után közös ebéd is volt, felvidéki fűszeres hangulattal. Azután Szalócon folytattuk az utat. Ez a templom feltehetőleg egy 14. századi szakrális épület alapjaira épült. 1552-ben került a református egyházhoz, de jelentősebb átépítésre 1801-ben került sor.
Ezután következett az egyik kedvencem - mert hogy rendkívül nehéz volt dönteni -, a pelsőci csoda, az evangélikus templom. Kivülről kis egyszerű, finom épület, fehér presbitériummal, belülről pedig valódi ékszeresdoboz. Pelsőc városa a Bebek család ősi helye, és a Bebek család e templomot tekintélyes méretű, boltozott kéthajós templommá építette át. 1558-ban Pelsőcöt a törökök megtámadták és a templomot is felgyújtották. Azonban 1938-ban a magyar műemlékvédelmi hivatal által felújításra került sor, melynek során Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló freskó került elő.
Végül a csetneki evangélikus templom lett a második kedvencem, amely az út utolsó állomása volt. Ilyen játékos, vidám, de egyben elegáns, stílusok közötti keveredést még sosem láttam, mint ebben a csetneki templombelsőben. A felképek különböző időszakokban készültek, a 14. század második felétől egészen a 16. század elejéig. A templom kiépítése a Csetneki család képviselőinek tevékenységéhez köthető.
A program egy gyönyörű koncerttel zárult, Bach, Telemann és még néhány lenyűgöző nagy név műveivel. Azután pedig egy jó ízű agapé volt a csetneki templom udvarán, fölöttünk fecskejárással. Mert érezték a fecskék is, hogy nagy esemény volt ez, olyan igazán különleges és ünnepi.
Az alábbi linken megtekintheted A Gótikus út nyitva c. esemény hivatalos képgalériáját!
