Ülök a Diegos szőnyegen, tök csendben és nézek egy némafilmet. Már másodszor. Pedig nincs időm, de nem tudok szabadulni tőle. Már több mint egy órája nem néztem instát, se más netes oldalt. Ülök, hallgatom kint az őszi szelet és némán lesem a monitort, újra és újra. Életem egyik legfontosabb filmjét látom.
Hajnali 2 van. Holnap munka. De azt hiszem, ez a kifakadásom megkíván némi magyarázatot. Először is, egy kis faluból származom, ezt hozom magammal örökké. Benne van az utolsó idegrostomban is. Le sem tagadhatom, de nem is akarom. Falu és vidék - mit jelent ez a szó neked? Ezt kéne most tartalommal megtölteni, hogy megértsd a következő két filmet. Ne a mostani városi népi hagyományőrzést, ne a mostani falusi díszparasztságot és ne egy „családi ház kerttel” életérzést élj át!
A falu nyers. Állatias. Szagos. Kiszolgáltatott. Szaftos. De mégis a tiszta légkörét kéne megérezned.
Másodszor, a HVG kidobott egy cikket arról, hogy Hollandiában előkerült egy órányi film az 1920-as évek vidéki Magyarországáról. Megnéztem. Próbálom megfogalmazni, mit látok. Látom a filmkészítők szándékát és érzem gondolataikat, ahogy CSAK képi eszközökkel átadják azokat. Legyen informatív, de örökérvényű. Hallom, ahogy intelligensen beszélgetnek, látom, hogy jó szándékúak, és isszák a savas magyar bort. S tudják, hogy majd eljön az idő, mikor ezeknek az embereknek az utódai képesek lesznek olyan kifinomultan nézni ezt a filmet, ahogy ők tették ezt 100 éve.
Honnan gondolom ezt? Tisztelettel bánnak az alannyal és a természetes szépségét akarják bemutatni, legyen az öreg néni vagy rokkát tekerő kislány.
Idejöttek Mezőkövesdre vagy az Alföldre, mint egy ismeretlen világba. Felvételeket készítettek, ahogy egy ismeretlen amazóniai törzset térképez fel egy ember. Vannak informatív képek, ahol a háttérrel bemutatják az „élőhelyet”, a kultúrát. Láthatunk portrékat is, amelyek egy-egy karakterre koncentrálnak. (Belegondolsz, mennyibe kerülhetett száz éve ez a nyers anyag, amivel dédszüleid mosolyát felvették?)
Annyira durva belegondolni, hogy 100 éve ilyen volt a magyar vidék; nem arra gondolok, hogy elmaradott, hanem hogy természetközeli. S döbbenet, hogy az emberek meg ugyanazok, felismerem a karaktereket.
Ennyi fecsegés után itt a két film:
