Vasárnap nem megyek szentmisére. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, hogy az egyház azt kéri tőlem, védjem meg a környezetemet és magamat azzal is, hogy nem megyek templomba. Évek óta készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK, 2020. szeptember, Budapest), és most hirtelen nem járulhatok szentáldozáshoz. Új, szokatlan, talán ijesztő, talán szomorú helyzet.
Azon is elgondolkoztam, hogy bár sokszor megszokásból megyek misére és nem gondolom át a valódi jelentőségét, most, hogy nem mehetek, mennyire hiányzik. Mi is az az érték, az a vonzás, amit a szentmise és maga az Eucharisztia jelent? Hogy álljak hozzá ehhez a sosem volt helyzethez? Mi segít most?
Tavaly jelent meg Versegi Beáta Mária nővér (Nyolc Boldogság Közösség) nagyszerű könyve a szentmiséről Élet-Forrás címmel. Ennek egy rövid, 20 oldalas kivonata készült el a közelmúltban, amely itt letölthető. Fél óra alatt elolvasható, de az egyes részek jelentésén, a hozzájuk fűzött rövid gondolatokon ennél sokkal tovább lehet elmélkedni. Elővehetjük naponta, vagy minden vasárnap a miseközvetítés előtt, és elgondolkozhatunk egy-egy részen. Nekem segített belehelyezkedni a helyzetbe és újra felfedezni, hogy milyen gazdag a szentmise szimbolikája és szövegei. Bár az Eucharisztiát most egy ideig nem vehetem magamhoz, továbbra is táplálkozhatok a mise többi részéből és Jézus áldozatának valóságából.
A könyvecskében különösen megragadott ez a gondolat:
„Amikor belemerülünk a dicsőítésbe és megvalljuk, hogy Isten az isten, akkor mi, emberek mintha hirtelen a helyünkön találnánk magunkat. A nyugtalanság, amellyel saját helyünket keressük, a dicsőítés lelkiállapotában szertefoszlik. A dicsőítő imában korlátaink tudatával együtt, felszabadultan kapcsolódunk Istenhez, hiszen Isten által és benne létezünk. Nem túlzás azt mondanunk, hogy a dicsőítés a létbiztonság tapasztalatát kínálja fel számunkra.”
Azt hiszem, ebben a bizonytalan helyzetben mindannyian erre vágyunk. Hajlamos vagyok megfeledkezni a dicsőítés erejéről. Pedig Isten akkor is, most is velem van, amikor a sértettségem, rossz hangulatom miatt eszembe sem jut dicsőíteni Őt. Ilyenkor kell leginkább! Erre nekem van szükségem, hogy újra elhiggyem, hogy Őbenne biztonságban van a lelkem.
Szívből ajánlom ezt a kivonatot és az Élet-Forrás könyvet is, ami segít megmaradni a szentmise és az Eucharisztia vonzásában és Isten közelségében.
