Mi már talán természetesnek vesszük azt a lehetőséget, mely
megadatott nekünk, hogy egy olyan hely tartozhat az életünkhöz, ami a mai világ
valódi zajától kívül esik. Heti rendszerességgel koptathatjuk a már egyébként
is kopott, de azért szeretett kanapékat a klubban, amit oly könnyedén nevezünk
„miénk”nek. Beszélgetések, zenélések, szülinapi partik és ifjúságunk bulijainak
helyszíne ez, mely az elmúlt hónapban is teret adott közel 120 fiatalnak;
imával és bulival indíthattuk a nyarat.
Itt nem kell tartanod attól, hogy az italodba drogot kevernek, vagy a tánctéren cigivel kiégetik a ruhádat, mert a szervezők mindig igyekeznek olyan keretet adni ezeknek az eseményeknek, amelyekben mindennek megvan a maga helye, vagy épp nincs helye egyáltalán. Az, hogy ez nem megy mindig tökéletesen, nem tartom olyan nagy bajnak, viszont azt igen, ha nem is vágyunk törekedni rá.
Sokszor ültünk össze többen, átgondolni, megvitatni, hogyan is lehetne ésszerűen fenntartani ezt a kis fészket, mivel a sok-sok jó élmény mellett, mi akik napról napra látjuk a klubbot, tapasztaljuk, hogy „közös lónak bizony túros a háta”… Bár egyre többen jönnek bulizni hozzánk a és érezzük együtt nagyon jól magunkat, mégis azt gondolom, hogy igazán akkor lesz valóban a miénk, ha a „piszkosmunkát” is képesek leszünk felelősségteljesen elvégezni közösen. Újult erővel, szeptember-október környékén pedig, ha készek leszünk rá, egy újabb fergeteges bulin vehetünk részt.
Rajtunk múlik!
