Eddig ez a legnagyobb filmes vállalkozásunk. Nem panaszkodunk, de engedd meg, hogy egy kis betekintést adjunk a kulisszák mögé.
Néhány adat: 5 hónap egyeztetés, 7 fős stáb, 5 napon keresztül napi 18 óra munka, amelyben 4 kamera szimultán dolgozott és több mint 180 órányi nyers videót rögzített.
A megbeszéléseket is beleértve, a teljes projekt alatt több mint 2500 km-t vezettünk le.
Ezek csak a száraz technikai adatok. Ehhez jön még ennek az érzelmi vetülete, a rengeteg stressz, öröm, pánik, konfliktus, kegyelem és megkönnyebbülés. Nem tagadjuk, hogy ezzel a projekttel megtámadtuk határainkat. De megérte, mert olyan film született, amit még nem csinált senki, nem csak Magyarországon, hanem a világon se.
Nézzük a szereplőket! Pár szót az ő kitartásuk és bátorságuk is érdemel. Gondolj bele Zsolti és Tamara helyzetébe, milyen érzés, mikor ébredéstől lefekvésig minden pillanatodat megfigyelik. Napi 18 órában be vagy mikrofonozva, és 5 méteres környezetedben mindig van két kamerás. Ráadásul egy olyan világban kell helyt állnod, amit eddig egyáltalán nem ismertél. Persze, lehet mondani, hogy: egy kolostorban milyen nehézség lehet? De pl. hány hajnali zsolozsmára mentél az utóbbi időben?
Végül, de nem utolsó sorban, gondolj bele a szerzetesek helyzetébe. Te hány fő idegent engednél be az otthonodba, hogy ott éljen? Én max. egy vagy két embert, de biztos, hogy csak olyanokat, akikkel egy kultúrkörből jövünk és azonos értékrendünk van, hogy nehogy zavarjanak. Ha belegondolok, mekkora türelem kellett hozzánk, máig beleborzongok a csodálatba. Mivel ők nem csak Zsoltit és Tamarát fogadták be, hanem minket is. A premontrei szerzetes közösség a legnagyobb alázattal és nyitottsággal tűrte ezt a sokszínű és csöppet sem gondmentes társaságot.
Köszönet az érintetteknek ezért a rengeteg áldozatért, amivel segítették a film létrejöttét, és óriási köszönet a konyhás néninek is, akinek megdupláztuk a munkáját ezekben a napokban!
Várunk sok szeretettel filmbemutatónkra!
A filmbemutató részleteit itt találod!
