Van egy hely, messze a főváros zajától, egy zalai domb tetején, amiről talán még a zalaiak sem tudnak. Egy falusi templom egy kolostor mellett. Pár szerzetesnővér és egy berni pásztorkutya. Ez a csendes, vidéki idill minden év júliusában egy csapásra felborul: hirtelen sátrak nőnek ki a templom körüli fűben, száznál is több fiatal nevetése és csacsogása tölti meg a levegőt, zeng a dicsőítés kora reggeltől késő estig.
Hogy ki hogyan éli meg a Tábor Hegyi Napokat Homokkomáromban, hogy ki mit visz haza, mikor vasárnap délután lejön a hegyről, az változó. Egy a biztos: ebben a pár napban az Isten szinte kézzelfoghatóan jelen van a résztvevők között. Vagy éppen: a résztvevőkben.
A Tábor Hegyi Napok számomra minden évben a meglepetésekről és a rácsodálkozásról szól. Meglep és meghat az a szeretet, amellyel a közösség várja a táborba érkezőket. A liturgiák és az imaestek szépségére mindig rácsodálkozok, a vizuális látvány segíti az elmélyülést az imában. Meglepnek az ismerősökkel és a korábban ismeretlen arcokkal való mély beszélgetések, találkozások! Meg tud lepni az is, hogy az előadások, különböző fakultációk változatosak és szólnak személyesen is nekem, néhány gondolat mindig mélyen szíven üt. És a legfontosabb, hogy Isten újra és újra meglep és megajándékoz az Ő végtelen szeretetével, kegyelmével és csodáival! Gyere a THN-re és engedd át magad a meglepetéseknek! (Sárkány Ági)
A THN-en érdekes volt megtapasztalni, hogy mindannyiunknak egy a legfőbb vágya: az Istennel való találkozás. Beszélgettem valakivel, s elmondtam, hogy kicsit izgulok, mert nem ismerek kb. senkit, de a válasza megnyugtatott; azt mondta: van egy közös pontunk mindenkivel, az Isten, innentől pedig már minden sima – és tényleg az volt. (Virovecz Adri)
Számomra a Tábor Hegyi Napok és Homokkomárom már a kezdetek óta otthonommá vált. Amikor először megérkeztem, még nagyon ismeretlen volt minden. A hely, a közösség, a vallás. De a tábor végére barátságok szövődtek, jó és értékes beszélgetésekkel tértem haza és azóta is visszajárok. Ebben a táborban egyszerre találtam meg a békét, a barátságot, a biztonságot, a szórakozást, de az imádságnak a valós, Istenhez emelő tapasztalatát is.
Ha szeretnél elszakadni, de mégis egy nyüzsgő közösség részese lenni, itt a helyed. Ha keresed a helyed a világban vagy Istent az emberek között, itt megtalálod! (Tompa Szabi)
Hogy miért szeretem a Tábor Hegyi Napokat? Mert valóban jó itt lenni. Szuper programok, remek társaság, jó levegő. Meg jófej nővérek! Mi kell még? Akkor se fogsz unatkozni, akkor sem fogod egyedül érezni magad, ha úgy jössz, hogy előtte senkit nem ismertél. A lelki programok is változatosak: mindenki megtalálhatja a neki valót. Szeretem, hogy kiléphetek a hétköznapokból. Feltöltődés, derű, barátság. A Szentlélek érzékelhetően itt van köztünk. Életre szóló élményt ad. Már alig várom, hogy a „hegyre” felérve meglássam az Isten hozott feliratot! (Király Anita)
Itt azt élem meg, hogy szabad hely és idő van arra, hogy úgy tudjak találkozni Istennel, ahogy ő közeledni szeretne felém, ahogy be tudom fogadni őt. Ez volt az első hely, ahol természetesen és bensőségesen észleltem azt, hogy Isten, mint egy személy, kapcsolatra hív, sőt, vágyik velem lenni.
Itt otthon van, béke, egyszerűség és jóság. Olyan jó, hogy az az Isten, akit ebben a táborban egyre jobban megismerek nem csak itt marad, hanem velem jön, bárhová megyek. És úgy örülök, ha egyre többen megtapasztaljuk mindezt! (Pesti Ráhel)
Három szó jut most eszembe, az első az OTTHON. 5 éve, mikor először sétáltam fel a hegy tetejére, egyetlen érzés volt bennem: Hazaérkeztem! Jó megérkezni a hétköznapokból abba a megfoghatatlan békébe és szeretetébe, ami átjárja az egész környéket.
A második szó a BARÁTOK. Kevés helyen tapasztaltam még ekkora nyitottságot a táborozók részéről, és a legjobb érzés, hogy mintha az egész menny velünk lenne és együtt ünnepelnénk Isten jelenlétét.
A harmadik: KÜLDETÉS. Pár éve még nagyon zárkózott és félénk voltam. Az, hogy a tábor utolsó napján egy egész templom előtt tegyek tanúságot az elmúlt hetemről, teljesen ki volt zárva. Egyszer csak mégis felálltam, kimentem és elmondtam, mit kaptam az Istentől. A padba visszaülve, mintha kábulatból ébredtem volna... nem egyedül mentem ki, a Szentlélek vezetett, indított, és elkísér az ereje a hétköznapokban is, csak rá kell bíznom magam, és ő fog szólni általam! (Rochlitz Klári)
Racionális, a földön két lábbal állni szerető embernek tartom magam. Jó pár évvel ezelőtt a magam racionális csomagjával – a világról és az Istenről – érkeztem meg Homokkomáromba az első THN-emre. Szerencsére Ő pont nem vette figyelembe az én huszonpár éve építgetett, kategóriába szorított képemet Önmagáról. Az imaestek során azt éreztem, hogy tényleg történik valami jó, de fogalmam sincs róla, hogy mi az. Hiába, a Szentlélek, ha elkezd igazán működni… Megrázó, de egyben felszabadító és éltető élmény volt találkozni az Istennel úgy, amint van, és nem úgy, ahogy én azt felépítettem magamban. Hála a THN-nek és a Nyolc Boldogság Közösségnek, azóta igyekszem megismerni Őt úgy, amint van. A THN erős lehetőség arra, hogy kaput nyiss a találkozásra az élő és éltető Istennel! (Berta Peti)
A tavalyi THN után ismerőseim nagyon sokat meséltek, hogy mi mindenben volt részük. Én sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem tudtam részt venni, de már akkor megfogadtam: „Jövőre ott leszek!” A közösséget egyébként csak fél évvel később, egy Come and see alkalmával ismertem meg. Szavakkal nehéz lenne leírni, mi mindent kaptam az ott töltött hétvége folyamán, de azt hiszem, elég árulkodó, hogy azóta minden lehetőséget megragadok és majdnem minden szabadságomat arra fordítom, hogy visszatérjek Homokkomáromba. Azt hiszem igaz a mondás, miszerint: „Homokkomárom függőséget okoz!” (Virág Timi)
Időpont: 2022. július 6–10.
Helyszín: Homokkomárom, Nyolc Boldogság Közösség
Az idei Tábor Hegyi Napokról bővebb információt a Facebookon, az esemény leírásánál és a Nyolc Boldogság Közösség honlapján találsz.
