Mint minden évben… Kezdhetném így is ezt a szösszenetet, de túl sablonos lenne, épp úgy mint az ilyenkor használatos jelzők: gyönyörű, megható, satöbbi.
Inkább szeretnék egy-két momentumot kiemelni a nagy egészből, amit sajnálhatnak azok, akik nem látták/hallották.
Mindig tudtuk, hogy Sanyabá’ sportos, na de hogy ennyire? Úgy hányta az osztálytáncon a cigánykereket, mint más afterpartin a vodkát.
Virág Ági néni szigorában ugyan nem ér fel egy katonatiszttel, de a táncukban elég jól alakította ezt a neki talán nem túl testhezálló szerepet. Egyébként nagyon jó volt, hogy a cések bevállalták, hogy néptáncot táncolnak osztálytáncként. - Azt hiszem, bátor, és tiszteletre méltó tett volt részükről, az amúgy nagy jól is sikerült a produkció! A tizenegyedikesek műsorában a „hogy mondjam el hogy mennyire. szeretlek én ha bakker . nem áll több rendelkezésre. csak százhatvan karakter” versike nagyon mély, és fájdalmas nyomot hagyott érzékeny ifjúi lelkemben-szerencsére van pszichológus barátom.
Egyébként a műsorok utáni bál-szerű szösszenet sokkal jobban sikerült, mint tavaly. Rengetegen táncoltak, és jó volt a hangulat is (bár részemről ennek személyes okai voltak, ugyanis rengeteg ismerősömmel találkoztam).
