Nagyhét - episode two

x. próbálkozás
S valahogy kezdtem érezni, hogy ebben az esetben, neki a legnagyobb szenvedés nem a keresztre szögezés fizikai fájdalma, vagy előtte a korbácsolás volt.
Nem. A szerető szívnek nem a fizikai fájdalom fáj leginkább hanem a viszont kapott hülyeség, vagy más szóval viszonzatlanság.

Belegondolsz néha milyen rossz, ha mész valahova és ha odaérsz, a fogadók bunkók veled? Nem nagyon csak annyira, hogy semlegesek... Már ez az apróság is milyen rosszul tudd esni. Akkor ennek fényében nézzük meg szeretet karácsonyunkat. Nekünk milyen szép ünnep, de vajon mennyire fájhatott annak, akit sehova se engedtek be. Akit már születésekor visszautasítottak.

Vagy emlékezz arra, amikor te csak jót akartál. Segítettél volna de a többiek lustaságból nem tették meg a lépéseket. Vagy kihasználtak. Félremagyaráztak, elferdítették amiket mondtál csak azért, hogy saját hülyeségeiket takargassák, vagy saját igazukat fényesítsék.

Vagy a hétköznapi kellemetlenségek. Amivel te is mindennap találkozol. Amik egyszerre nem tűnnek soknak, de szépen lassan összeadódnak és lefárasztanak.

Vagy azok az emberek akikben megbíztál. Rengeteg időt és energiát szántál rájuk, pont amikor a legjobban kellenének nincsenek sehol. Vagy ott vannak körülötted, de nincsenek veled. (Jézus esetében nem csak az apostolokra gondolok most, hanem mindenkire. Akit meggyógyított, akik pálmaágakkal örültek neki virágvasárnap, akiknek enni adott a hegyen, AKIKET BEENGEDETT AZ INTIM SZFÉRÁJÁBA, A BIZALMI KÖRÉBE. Vagyis mindenkire.)

Vagy azok okozta fájdalom akiket tudod, hogy szeretsz segítenél nekik, de nem hajlandók megváltozni. Szóval a rengeteg emberi ostobaság és hülyeség után már ”szinte” elveszik a megváltás fizikai fájdalma. „Szinte” az már csak egy kegyelemdöfés.

(Első rész itt.)