A csaj nem jár egyedül...
Talán mindenki emlékszik erre az örökzöld amcsi történetre, ahol bizony rá kellett döbbennie a kedves nézőnek, hogy egyedül nem jó az élet, uncsi, tré, 
gagyi, a lényeg, hogy nem az igazi. Az ember bizony társas lény, szüksége van másokra, szüksége van rá, hogy szeressen, nomeg hogy szeressék, és ha tetszik ha nem, ehhez nem elég "Blöki" a házi kedvenc. (Upsz, most elvesztettem az oldal látogatók azon felét, akik kutyapártiak, sebaj...)
Nos, Akkor is, ha a fent említett film ezen tényt, a párkapcsolat szemüvegén keresztül próbálja is megvilágítani, ne feledjük nem csak arra vonatkozik, hanem minden emberi kapcsolatra egyaránt!
S hogy mi a túrót akarok én ezzel, hm... Lehet, hogy kicsit meglepő, és mulatságos, de arra kellett rádöbbennem az elmúlt néhány hónap leforgása alatt, hogy a most már végzős középsulis, ill. gólya fősulis suhancokat tömörítő "középsős" hittancsoport majdhogynem elfogyott. Rendben, igazatok van... Minden tiszteltem azoknak akik ott voltak múlt pénteken, még a későknek is. De a tény tény marad, kevesen vagyunk, és nagy szükség lenne a maradék 60% ra!
Ugyanis nem tom, ti hogy vagytok vele, de nekem személy szerint hiányoznak azok az emberek, akiket bezony nagyon régen nem láttam már péntekenként. Ezért kérlek benneteket, hogy ha tehetitek, azért szóljatok a barátoknak, barátnőknek, hogy igen is várjuk vissza őket, mert kellenek a csapatba. Nem kerül semmibe felvenni a telefont és szólni neki, ki tudja lehet hogy csak arra vár hogy megcsörgesd, hogy érezhesse, fontos a számodra.
Én is ezt teszem...
Pénteken talkszunk.
