Az ökumenizmus a Krisztusban hívők egységtörekvése. A görög „ökumené” (οικουμενη) szóból ered, amely eredetileg az egész lakott földkerekséget jelentette. Ez a szó arra utal, hogy a világban élő keresztények próbálják megtalálni az egymáshoz, az egységhez vezető utat. Azért, hogy a krisztusiak teljesen egységben legyenek! Jézus Krisztus varratlan köntöse sajnos kettészakadt. Az egyháztörténelemben kétszer is megtörtént ez a szomorú esemény: 1054-ben volt a keleti egyházszakadás, 1517-ben pedig a nyugati egyházszakadás. Mindkét esemény nagyon fájdalmas, mert nem sikerült megtartanunk és megélnünk az egységet Jézus Krisztusban. (Ez a két szakadás olyan fájdalmas jelenség, mint a szentségi házasságban a válás vagy a különélés. Szomorú, hogy megtörtént, és – valljuk be őszintén – igen kevés az esély arra, hogy minden megint a régi legyen! De nem lehetetlen!)
Jézus Krisztus főpapi imájában így könyörög Atyjához: „Legyenek mindnyájan egy! Amint te, Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21) A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) egyik legfőbb célja az volt, hogy helyreállítsa a keresztény egységet. Az ökumenizmussal foglalkozó dokumentum így fogalmaz: „Krisztus Urunk csak egyetlen egyházat alapított, mégis több keresztény közösség igényli, hogy elismerjék, mint Jézus Krisztus igazi örökségét. Valamennyien az Úr tanítványainak vallják magukat, de különbözőképpen vélekednek és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus lenne megosztva. Ez a megosztottság kétség kívül ellene mond Krisztus akaratának, megbotránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden embernek.” (Unitatis Redintegratio 1. pont)
A megosztottság mindig károkat okoz! Ezt szemlélteti Lev Tolsztoj tanító története is. A sas, a koca, meg a kandúr: Egyszer fészket rakott a sas egy fán, és kiköltötte fiókáit. A fa alatt pedig egy vadkoca ellette meg malacait. A sas el-elszállt, hogy zsákmányt keressen, és visszatért a fiókákhoz; a koca ott túrt a fa körül, bejárt a sűrűbe, és estére meghozta kismalacainak a táplálékot. A sas és a koca barátságban éltek. De a kandúr kieszelte, hogy a sas fiait és a koca malacait elpusztítja. Odament a sashoz: – „Te sas – mondta neki -, ne szállj el messzire! Tartsd a szemed a vadkocán! Gonosz terven töri a fejét: ki akarja ásni a fát gyökerestül. Látod, mindig ássa.” – Azután a vadkocához sompolygott a kandúr: – „Nem jó szomszédod van, koca. Hallottam az este, ezt mondta a sas a fiainak”: »No, fiaim, nemsokára megetetlek benneteket malachússal. Mihelyt elmegy hazulról az anyjuk, szopósmalachúst hozok én nektek vacsorára.« Ettől kezdve nem szállt el a sas, hogy zsákmányt hozzon, a vadkoca sem ment többé a rengetegbe. A sasfiókok is, a kismalacok is éhen pusztultak, és felfalta őket a kandúr. - Így munkálkodik a sátán is az emberek között. Ellenségeskedést, bizalmatlanságot szít, majd elpusztít. Mindnyájunk számára ismerős a szólás: „Oszd meg, és uralkodj!” Ez a sátán trükkje. Nem dőlhetünk be neki állandóan! Nem a sátán által elgondolt széthúzást keressük, hanem Jézus akaratát: az egységet, amit elsősorban a szeretetben tudunk megélni.
Az ökumenizmus mindnyájunk közös, fontos ügye. Korunk kereszténységének legnagyobb feladata az egység helyreállítása. Ezzel tartozunk a világnak is. Hiszen így tudjuk meghívni a világot a jézusi testvériségre. Ebben a munkában nekünk is közre kell működni! Taizében a különböző egyházakhoz tartozó keresztények elkezdtek együtt élni – kölcsönös szeretetben –, de úgy, hogy közben mindnyájan teljes egységben maradtak saját egyházukkal. Evangéliumi életük világszerte új lendületet adott az ökumenikus mozgalomnak! Van magyar tagja is! Szép példája ez az egységtörekvésnek. Ott kell kezdenünk megélni az egységet, ahol éppen megfordulunk, ahol vagyunk: családunkban, munkahelyen, iskolában, szomszédaink körében. Azt kell keresnünk, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt bennünket. Legyen meg Jézus akarata: „Egy akol legyen és egy pásztor!”
Kozsuch Zsolt atya
