Két kérdés cikázott bennem pénteken: - hogy holland barátaink jól fogják-e magukat érezni itt, a mi „vendégszeretetünk” alatt illetve, hogy a koncertnek valójában milyen lesz a fogadtatása, lesz-e annyi érdeklődő amennyire számítottunk.
Majd ezt mondtam magamban: ha az Isten megengedte, hogy a házában koncertet szervezzünk, majd ő gondoskodik, arról hogy minden rendben legyen.
Nem meglepő, így lett.
Péntek este koncertet adott Joany Muskiet és zenekara Gödöllőn, a Szentháromság Templomban. Abszolút eredeti jazz, blues és soul köntösbe öltöztetett fekete gospelt hallhatott a közel 300 odalátogató fiatal, és régebb óta fiatal érdeklődő. Azt hiszem a mi, magyar keresztény kultúránkban nem kifejezetten szerepel túl gyakran az a kép, mikor az ember, egy templomban táncolva zeng éneket az Istenének örömében. (Az eseményről képek és TVSS adás itt az oldalon)
Ebből következően, nekem úgy tűnt kellett kb. harminc perc a közönségnek, mire megértette annak a számunkra távoli kultúrának a szépségét és lényegét melyet az együttes hozott közénk. Ahogy ott álltam bennem is egyre jobban kristályosodott ki annak a „testvéremnek” a körvonala, aki mondjuk Afrika közepén a szabadban a tüzet körbetáncolva dicséri az Istenét. Számomra mindig nagy öröm látni különböző kultúrák találkozását, különösen mikor ezek beszélgetni tudnak egymással, mikor képesek elfogadni és megérteni egymás létjogosultságát. Ilyen élmény volt ez nekem és hálás vagyok érte, hogy részese lehettem.
A zenekar nagyon örült a közösségünknek és annak, hogy vendéül láttuk őket, az pedig hogy kétszer is visszatapsolták őket, arról tanúskodik, hogy a közönségnek is tetszett az, amivel ők megajándékoztak bennünket. Köszönet és hátal mindazoknak, akik segítettek abban, hogy ez a koncert nonprofit módon létrejöhessen.
A jövőben nyugodtan számíthattok még hasonlókra, csak kifújjuk magunkat egy cseppet.
