–Köszönöm neked, édesanyám, hogy élek!
Ezekkel a szavakkal indult a május negyediki anyák napi műsor, s a vége sem különbözött sokban:
–Köszönöm, gyermekem, hogy vagy – mondták az édesanyák könnyes szemmel, mikor befejeződött a zenés-verses köszöntés.
Kati átkötő narrációi, Vica éneke, ZiZsó zongorajátéka, Orsi fuvolaszólója, Tomi vers- és ReZsó prózamondása, Domi dala, és csöpp óvodások éneklése mind egy-egy könnycsepp volt a szülők szemében (az édesapák elkísérték hitveseiket), s a műsor végén gyermekeikkel zúgták a néma fohászt: „Köszönöm, Uram! Köszönöm, hogy van! Köszönöm, hogy Vagy!”
Sok szeretettel köszöntöm az édesanyákat, és azt kívánom nekik, amit vasárnap este az egész templom: „Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket!”
