Végre meglelte a gödöllői egyetemista hittan azt a személyt, aki csoportba képes lelkesíteni az embereket, azt a Valakit, aki még menedzser mentalitású egyéneket is rá tud venni arra, hogy felvegyék a sportcipőjüket, és karikás szemekkel nekivágjanak az erdőnek.
Név nélkül, köszönjük Kovács Misinek.
A kirándulás (mivel hossza nem tette lehetővé, hogy túrává kereszteljük) jól telt. Voltak benne sportértékű emelkedők, becsatlakozó kocogók, lesre mászás, kilátózás, pókok miatti sikítozás, hulló aranysárga levelek, napfény, színes fák.
Misi megmutatta milyen a lesről viccmesélés, Gergő kilátó fotózott, Lilla sikítozott, Ádám ásítozott, kollektíve közösséget alkotva csokit, nápolyit majszoltunk, a fiúk az Óvó néninek udvaroltak, és még sok minden más is történt, de legközelebb inkább gyertek el, hogy ti is megtapasztalhassátok :P
A kirándulást közös szentmisével zártuk, majd a csoport illetve pluszban pár újdonsült tag (A.atya, és friss Akolitusunk) felejthetetlen floorball meccset csaptak, melynek elő, utó, közbenső szüneteiben forralt borral növelték az esélyek egyenlőségét.
