Szakértő segítségével ismerkedtek a hittanosok a kulturált borfogyasztás rejtelmeivel és illemével
A katolikus közösség ifjúsági hittanos tagjai gyakran összejárnak beszélgetni, vízipipázni, olykor sörözni. Náluk ez nem szentségtörés, eljárt fölöttük az idő, már felnőttnek számítanak, hisz lassan mind betölti a 25. évét. Legutóbb arra gondoltak, hogy érettebb és komolyabb dolgokba is belekóstolnának, így került sor egy igazi borkóstolóra.
Az ötlet és a szervezés alapja egy friss barátság volt. Leitner Miklós, a csapat egyik aktivistája és Györkös Gábor borszakértő mindent alaposan kifundált: a részleteteket gondosan kidolgozva ügyeltek a minőségre és a költségekre. Céljuk a magyar borok, a hazai borkultúra és a hozzá tartozó gasztronómiai részletek megismertetése volt. Így került terítékre olajbogyó, dió, különleges kéksajt és falatnyi szendvicskockák. Mindez persze kellék volt a rosé, fehér-, vörös- és késői szüretelésű borok mellé. Megismerhették a gyöngyöző bort, majd egy kis pezsgőbemutató után jöttek a borkülönlegességek. Megtudhatták, hogy milyen borhoz milyen formájú pohár illik, miért és hogyan kell a kezükben tartani és ízlelgetni a finom nedűt.
-- Különleges hangulata volt az estének. A fények, az illatok, a színek, a pici szendvicsek, sajtok és persze a borok. Mindnek megvolt a maga varázsa, de együtt olyan harmóniát alkottak, amit nem lehet elfelejteni. Engem inkább a hangulat, mint a bor ragadott magával, ami persze jó alap volt arra, hogy összegyűljünk. -- mesélte kipirult arccal Judit, aki a társaság talán legfiatalabb tagja.
-- Nagyon felkészült borásszal találkoztunk, az ízek és illatok világát úgy írta le, hogy rögtön megváltoztatnám az életem, és csak ennek élnék! – lelkendezett egy másik fiatal.
-- Rájöttem, hogy a „nem szeretem a bort” kijelentésnek éppúgy nincs semmi értelme, mint annak, hogy „nem szeretem a gyümölcsöt”. Az a sokféle íz és zamat, melyet a magyar borvidékek adnak, megérdemlik a szélesebb közönséget, mert az emberek életét boldogabbá teheti egy kiváló bor és egy hozzá jól megválasztott étel.-- állapította meg az egyik fiatal hölgy a bemutató végén.
Egy rövid ideig én is vendége lehettem a lassan felnőtté váló kedves társaságnak. Jóleső érzéssel töltött el, hogy láttam a szemükben megcsillanni a minőségi élet iránti kíváncsiság fényeit, a különleges élmény örömét és a kiváló szakmai tudás elismerését. Hát mégis van erre igény? Akkor talán nem is veszett el még ez világ!
KT
Gödöllői Dombvidék
