Március 24-én, csütörtökön Dr. Farkas László ifjúsági lelkész vezetésével zajlott egyházmegyénkben az ifjúságpasztorációs szakmai nap. Az eseménynek Vác adott otthont, így a Püspök atya is megtisztelt bennünket jelenlétével és gondolataival.
A program délután 2 órakor kezdődött és este 7-ig tartott. A részvevők között sokan voltak paptestvérek, katekéták, fiatal és a felnőtt munkatársak, akolitusok, illetve mindazok, akiket érdekel az ifjúsággal való foglalkozás. A nap célja, az volt, hogy a jelenlévők bejáratott, lehetséges utakat mutassanak egymásnak illetve, hogy gyakorlati segítséget kaphasson mindenki ahhoz, hogy miként hozhatnának létre és tarthatnának meg minden plébánián ifjúsági közösségeket.
Előadásokat hallgathattunk a Szentjánosbogár közösségről, a Szalézi rendről, a Fokolare lelkiségről és még egyéb más jól bevált példákról is. Az előadások többnyire személyes tapasztalatokon alapultak, melyeken keresztül belepillanthattunk a szóban forgó közösség működésébe.
Mindenkinek lehetősége volt hozzátenni az ifjúságpasztorációs munka jövőbeli irányához, egy egyszerű kérdőív segítségével, illetve a nap végi fórumon ahol mindenki, akinek fontosabb gondolata volt, megoszthatta azt a jelen lévőkkel. Stratégiai szempontból remek alkalom volt ez a fél-napnyi együttlét, mivel egyrészt fontos, hogy az egyházmegyében ismerjék meg egymást a különböző közösségek, lelkiségek, és a munkában részt vevő személyek. Másrészről, ha a hosszú távú célok közé be tudjuk építeni a napon elhangzottakat már megérte a fáradtság.
Én őszintén remélem, hogy rövid időn belül az elhangzott gondolatok be tudnak épülni a gyakorlati munkába is.
Püspök atya egyik búcsúzó gondolatával szeretném most én is zárni a beszámolót, méghozzá egy olyan gondolattal, mely nem csak szellemi téren ad új lehetőségeket a kezünkbe, hanem a gyakorlat szintjén is.
- Az érettségi megszerzésének feltétele - az új törvények szerint - hogy a fiataloknak legalább, egy valamely 30 órás szociális munkában részt kell venniük.
Mivel nekünk is az a feladatunk hogy ne "elméleti keresztények" legyünk, hanem tettel és igazsággal éljük meg hitünket, a bérmálásra készülők számára is be kellene illeszteni a "felkészülésük" folyamatába, egy hasonló lépést. Fontos, hogy megtapasztalják, milyen a gyakorlatban is jót tenni. Fontos lenne, hogy bérmálásra készülő fiataljaink részt tudjanak venni valamely szociális, segítő, vagy karitatív munkában.
Munkára fel!
