…csak meg kell keresni a forrását….a Galga mindenkié!
Aki már tapasztalta, az érzi, hogy a nyár nem telhet el galgás tábor nélkül. A táborban készült fotók Picasa galériánkban megtekinthetők!
Idén is Máriabesnyő adott helyet régiós táborunknak, amely augusztus elején volt, és közel 80-an jöttünk össze. Mi, kisebb testvérek, sokat készültünk, hogy a tábor jól sikerüljön. Tudtuk, hogy a mi áldozataink nem elegek; át kellett adjuk a Szentléleknek, hogy Ő irányítsa mindennapjainkat. Éreztük, hogy a Szűzanya oltalma is körülvesz bennünket.
Az idei tábor témája az imádság volt. A tavalyi témát (kapcsolatunk magunkkal, kapcsolataink embertársainkkal) folytattuk: kapcsolatunk Istennel. Fontos, hogy tudjunk helyesen imádkozni; fontos, hogy az Istennel folytatott beszélgetéseink ne csak egy betanult szöveg legyen, hanem valódi és élő kapcsolat. Ehhez kaptak segítséget a táborlakók az előadások és a kiscsoportos beszélgetések alkalmával. A fiatalok a szentmise lényegéhez is közelebb kerülhettek, és bízunk benne, hogy ezután nem úgy ülnek be templomba, mint valami kötelező eseményre, hanem úgy, hogy ott valóságosan találkozhatnak és egyesülhetnek Krisztussal. Isten szól a Szentírás szavain keresztül; mi pedig áldozatainkat oda tehetjük Jézus áldozata mellé felajánlva azt sokakért, akiket a szívünkben hordozunk.
Tavalyhoz képest egy nappal hosszabb volt az idei összejövetel, így egy napot kint a természetben töltöttünk. Az ünnepi szentmisét Babat pusztán Szekeres Misi atya tartotta, aki Hatvanból érkezett hozzánk. Hátizsákjainkból épült fel az oltár, amelyet nem csak mi, hanem a közelünkben legelő lovak is körbevettek (igaz, hogy csak kerítés mögül). Az ezután sorra kerülő akadályverseny, amely a táborban előadott „esti mese” alapján épült fölt, nagy hatással volt sokunkra. Nemcsak jól éreztünk magunkat, hanem tanúságos is volt.
Az egyházközségünk imacsoportjának tagjai (többünk szülei) vállalták a finom ebédek elkészítését! Köszönjük az ő szolgálatukat is!
Idén a záró (színes-) esten a csoportok egymás örömére megmosolyogtató előadásokkal készültek, majd vidámságunkat kitáncolhattuk magunkból, hiszen moldvai táncházzal zárult az este.
A táborzáró szentmise egészen különleges volt. Felajánlás előtt mindenki bedobta a kosárba azokat a felajánlásokat, amelyeket hozott magával (felírva egy kis lapra). András atya szavai által még inkább közelebb éreztük magunkat az Úrhoz. A záró éneklést pedig csak nagyon nehezen tudtuk befejezni, mert boldogság érzés és nagy hála töltött el minket.
Reméljük, hogy lelkiekben megújulva tértek haza a táborlakók, és bízunk benne, hogy a következő galgás találkozón újra láthatjuk egymást!
Galgamenti Nagyboldogasszony! Könyörögj érettünk!
