Az egy hetente ismétlődő alkalom, amikor nagyjából 100 mindenféle korú lelkes tag összegyűlik hétfő este a 
templomban, hogy Péter atya megtanítsa őket arra, hogyan is kéne az IGÉt életre váltani.
Tudom, tudom, ez olyan elcsépeltnek tűnhet: „az e havi életige ki van téve a bejáratoknál” meg „tettek által igazul meg az ember” stb. De ez valójában felséges és nagyszerű dolog, azt hiszem. Végülis Jézus a megtestesült IGE, és ha én akár csak egy mondatát is beépítem az életembe, ha csak egy szava is hat a döntéseimre, akkor az már Jézus élete bennem! Egyébként most jut eszembe, hogy valóban ez van írva a munkafüzetünk elejére: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.”
Bizony, munkafüzetünk is van. Minden hétre van egy ige és egy rövid magyarázat hozzá, plusz ráadásként egy rövid imádság. És ezután jön a legjobb rész: a napi feladatok. Ugyanis az aktuális igéhez kapcsolódóan minden napra van egy egészen konkrét tennivaló, amit érdemes már reggel átgondolni, mert aztán este újra elővesszük a munkafüzetet. Ekkor jön az a néha kissé kínos kérdés, ami a napi feladat után van írva: „Hogyan valósítottad meg?” és utána a néha zavarba ejtően sok hely, ahova a választ írhatjuk.
A heti tapasztalatainkat a hétfőnkénti kiscsoporton beszéljük meg. Vigasztaló dolog, hogy nem egyedül én vagyok az, aki folyton elbukik, akinek néha nincs mit írni a papírra és legszívesebben egy dühös X-szel áthúzná az egészet. De még csodálatosabb az a rengeteg jó tapasztalat, amit megosztunk egymással. Olyan nagyszerű dolog látni, ahogyan mindannyiunk élete formálódik (még azoké is, akik nem veszik észre)! Csodaszép dolgokat tanulok a többiektől és tudjátok, ebben az egészben az a legjobb, hogy közben az realizálódik bennem: az IGÉt élni valóban lehetséges! Hogy ez nem is olyan földöntúli, misztikus dolog, ami csak a szenteknek való, hanem tényleg egészen hétköznapi. Konkrét valóság.
(Most zárásként kéne valami szép befejező gondolat… De hát az Ige élete sem záródik le… úgyhogy ez a cikk sem fog…)
