Mikor ma elindultam a gyakorlatra, még azt hittem, meglátogatunk néhány pékséget, ellenőrizzük a szükséges dokumentációt és ennyi. Aztán Pécelen váratlanul valami csodás dologgal találkoztam.
Már a kapunál gyanús volt, hogy ez a hely nem egy szokványos pékség, egyáltalán nem úgy néz ki. Bent társalgó, ebédlő, idős nénik… Hova keveredtem? Csak 
később derült ki: az Egymást Segítő Egyesület péceli rehabilitációs otthonában jártunk, amihez bizony tartozik egy cukrász- és péküzem.
Hát ez már megint micsoda? Most rehab-ház vagy pékség? Mind a kettő, illetve három. Az egyesület működésének három alappillére ugyanis:
– komplex szociális gondoskodás a helyi (kistérségi, járási) szükségletekre,
– foglalkoztatás védett munkakörnyezetben,
– felnőttképzés munkaviszonyban.
Ezt a VÉDESE Nonprofit Kht-n keresztül valósítják meg, amit a hátrányos szociális és egészségügyi helyzetben levő emberek védett foglalkoztatására alapítottak. Tehát munkát teremtenek olyanok számára akik helyzetük folytán tartósan munkanélküliek és a „normál” munkaerőpiacon esélytelenek lennének szociális, egészségi, képzettségi vagy etnikai hátrányaik miatt.
Kezdetben szövőműhelyt alapítottak a testi vagy szellemi fogyatékosok foglalkoztatására. A kézi textil szőnyegek egyedi termékként, zsűrizett, védjegyezett minőségben kerültek forgalmazásra, törekedtek a magas minőségre. Azonban időközben megszűnt a hazai textilipar, nem volt már honnan beszerezni a szükséges alapanyagokat. Kénytelenek voltak bezárni a szövőműhelyeket, helyette varrodát alapítottak. Jelenleg is maguk készítik az épületeiket díszítő függönyöket és párnákat. A súlyosan fogyatékos munkavállalók foglalkoztatása az igen egyszerű tevékenységekre lebontott munkafolyamatokban emberileg hasznos és örömet okoz a dolgozóknak.
Ezen kívül Isaszegen konyhaüzemet, Pécelen pedig cukrász- és péküzemet működtetnek. Mindkét üzem többfunkciós, egyfelől az otthonban élőket látják el, másfelől pedig mindenkit, aki betér hozzájuk, a bevételt önmaguk fenntartására fordítják.
Itt jövünk a képbe mi: te – aki olvasod, én – aki írtam. Ugyanis miközben a sajtos pogácsát majszoltam és a guszta süteményeket nézegettem, azon morfondíroztam, hogyan is tudnánk segíteni ezt a munkát. Hogyan tudnánk támogatni őket, akik kicsit helyettünk is segítik a rászorulókat? Míg ott voltunk, sokan jöttek – öreg néni, fogyatékos bácsi, hajléktalan – és nem csak ebédet kaptak, hanem kedvességet, simogatást, törődést is. Valóban segítő ez a szervezet, a szó minden értelmében…
Hogy mit tehetünk? Vásárolhatunk, rendelhetünk náluk ételt, hidegtálat, süteményt, tortát, pogácsát, kenyeret vagy péksüteményt. Akármit. A minőség jó, élelmiszer-higiéniai ellenőrzésen voltam ott, úgyhogy láttam. Annyi rendezvényt szervezünk, miért ne rendelhetnénk meg ezekre az ételt onnan, ahol segítünk ezzel?
Aki többet szeretne tudni, vagy elérhetőséget keres, ezen a honlapon böngésszen: www.egymast-segito.hu
Zárásként egy rövid idézet az említett honlapról:
„Az egymást segíteni gondolat az évtizedek alatt életszemléletté egyszerűsödött: segíteni kell, ha lehetséges, ha tudunk. Hiszen egy társadalom emberségét azon lehet lemérni, ahogyan a segítségre szoruló tagjairól, a betegekről, a fogyatékosokról és az öregekről gondoskodik.”
