A Premontrei gimnázium ismét bebizonyított számomra, hogy olyan intézmény, melyben a magamfajta suhancok "okosításán és nevelésén" túl az iskola célaj nem "futószalagos gyerekgyártás" a nagybetűs élet óriási gépezete számára, hanem egy olyan hely a világban, ahol boldog emberek, örömmel vannak együtt, és ők szívből tudnak, őszintén szórakozni, de úgy, hogy azt öröm nézni. Igen ez egy ilyen pillanat volt... Na nem azt állítom, hogy a premi csupa BLÁG koncert, meg tinci tánci, de azt igen, hogy amit az ember itt kap, az egy életen át gerinc lesz benne, emberségéhez.
Miközben az iskola aulájában álltam és néztem a sok fiatalt, arra gondoltam, ha valaki megkérdezné tőlem az alábbi mély és filozófikus kérdést: "Mi a kereszténység?" Én bizton azt válaszoltam volna neki: "Ez itt, nézz csak körül."
Megkérdeztem hát egy két ismerőst, ők hogy érezték magukat:
---
Szevasztok!
Zólyomi Gergely vagyok, a BLÁG zenekar énekese. Most október 10-én fergeteges koncertünk volt a PREMI-ben. Az, hogy fergeteges volt azt, csak azoknak köszönhető, akik ott voltak és csápoltak, táncoltak és velünk együtt énekeltek. Igaz, lehet, hogy azért érzem így, mert ezelőtt majdnem egy éve volt fellépésünk és már ki voltunk „éhezve”.
Az isteni gondviselés is közre játszott ennek a koncertnek létre jöttében és sikerében is. Mi van akkor, ha sikerül a tavalyi évem az orvosi egyetemen? Valószínűleg nem tudtam volna ott lenni a koncerten, ergo nincs koncert. Mi lett volna, ha nem találunk egy olyan gitárost, mint a Bencsik Levi? Nincs koncert. – Levi, Ez úton szeretnék neked gratulálni első koncertedhez! És az egyik legfontosabb: mi van, ha azok nem lettek volna ott a PREMI- ben, akik ott voltak és velünk együtt élvezték az együttlétnek eme formáját? Mondjuk a Premi mindig is jó diákközösséggel bírt és ez sem véletlen. GOnDoljátok végig!
Szóval lehet véletlen, de inkább úgy érzem, hogy az előző mondatomban elrejtett válasz közelebb visz minket az igazsághoz. Ez már túl sok lenne a véletlen számláján.
Tehát az égieknek és az összes rajongónknak üzenem, hogy: KÖSZÖNÖM
Zólyomi G
---
Új év, új osztályok, tehát elmaradhatatlan a gólyabál! Még fel sem dolgoztuk, hogy elkezdődött a suli, máris megláttuk a buliról szóló plakátokat. (igazából, mivel nem nagyon volt időnk helyben elolvasni, ezért ideiglenes helyváltoztatást eszközöltünk barátaimmal, és magunkkal vittük a kávéházunkba, ahol teljes nyugalomban tanulmányozgathattuk. Persze másnap visszahelyeztük! :)
Egy kicsit elszontyolított a tény, hogy nem a végzős osztály (tehát a miénk) „szivathatja” meg a gólyákat a fincsi vacsijukkal, vagy akár mással, de hát majd a bolondballagáson… Az egész történet a megszokott rendben zajlott le: osztályműsorok, eskü, és fini kis hami a kiszemelt osztályoknak. De utána, nahát azt aztán tényleg sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott: a BLÁG fergeteges koncertet adott! Egyébként is hol voltatok pénteken este? Csak nem otthon...? Eleinte ugyan megijedtek ők is, meg mi is, hogy a közönség idő előtt elszivárog a tett helyszínéről, de aztán a zenének és persze a tagoknak köszönhetően, egyre többek csatlakoztak a fergeteges tomboláshoz, ahol kicsi és nagy egymás mellett kedvére pattoghatott a ritmusra (vagy éppen azt teljesen figyelmen kívül hagyva valami belső hangra). Persze voltak kissé inaktív, de nem teljesen meggyőzhetetlen tagok is…
A koncert után DJ Toma keverte a zenéket, és fokozta a már megalapozott hangulatot. A műsorra (nah meg persze az alatta végig nyitva tartó büfébe) sok öregdiák is elkeveredett, jó szokásukat megtartva. A premis cuccok után ki-ki a maga kis terve szerint a haverjaival tovább folytatta a szórakozást: a jobbak végig a suliban ropták, a kevésbé jók a Klubban pipázgattak, a még rosszabbak pedig a Katlanba nyomták tovább a dumát, hogy a legrosszabbakról ne is beszéljek, akik ugye otthon készültek a nyugdíjas évekre. Hát mindezt végignézve ismét tudatosult bennem, és még jó néhány diáktársamban, hogy mi is a visszajáró öregdiákok népes családját fogjuk gyarapítani.
Noncsi
