Október 4.én került megrendezésre az ország keresztény fiataljait egybecsődítő Nagymarosi találkozó őszi kiadása. Az előadás fő mottója ugyanaz volt mint tavasszal: „Ugye lángolt a szívünk”
Örömmel mondhatom, hogy mi gödöllőiek olyan nagy létszámban vettünk részt az eseményen, hogy a 60 fős(?) busz és a néhány kocsi is épphogy elég volt nekünk a leutazáshoz.
Mivel az eső esett, ezért a templomban gyűltünk össze, hogy együtt legyünk, találkozzunk régi és új ismerőseinkkel, fiúkkal és lányokkal, de elsősorban Istennel. Az első program a köszöntő volt amely a fiatalokat megfogóan próbált segíteni minket a nap elkezdésében. (külön taps az énekkarnak!)
Ezt követően Beton atya előadását hallgattuk meg, aki most is igazolta miért hívják „Beton atyának”. Hogy úgy mondjam, nem vacakolt, megmondta a „frankót”, egyszerűen, keményen és határozottan. Az egy órás előadást 10 perces taps követte.
Ezt követően fakultációk közül választhatott a jónép. Korosztály szerint mindenki megtalálhatta a saját magához illő programot.
Akik a templomban maradtak meghallgathatták Kerényi atya előadását, amely szintén lehengerlő volt. A fő mondanivaló az volt, hogy a ramaty földi dolgainkat, bajainkat emeljük fel Istenhez, szenteljük meg azokat. Ne éljük ki esztelenül vágyainkat, ne legyünk szórakozó, tébláboló fiatalok! Igenis álljunk a talpunkra és tegyük amit tenni kell, hordozzuk Istent a világban! Lángoljon a szívünk Isten felé! Az előadás végén itt is megvolt a 10 perces taps.J
Jött a várva várt ebéd, majd elkezdődött a délután. Játszottunk, beszélgettünk, ismerkedtünk, énekeltünk, szentségimádtunk, misén voltunk, egyszóval közel sem volt unalmas és értékvesztett ez nap.
Azt hiszem aki ott volt csak gazdagodott, aki meg nem… az eljöhet a tavaszi Nagymarosra!
