Hogy értsd a cikket, egy rövid gyorstalpaló: A Tábor Hegyi Napok (THN) egy lelkigyakorlatos hét, amit a Nyolc Boldogság (karizmatikus) Közösség szervez, aminek tagjai szerzetes nővérek, papok és világiak vegyesen. 5 nap az egész és kint van a Nagykanizsa melletti Homokkomáromban. Egy stábtag leutazott és eltöltött ott 2 napot.
1. Motiváció
Mint mindig, itt is nagyon fontos a kiinduló gondolat. „Ami egyszer jó volt, az úgyse jó másodszorra. Tavaly jó volt, de most biztos pocsék lesz.”
Kezdjük az utazással. Ennyi idősen hiányzik ez nekem? Öreg vagyok én már ehhez, meg másnapos is. Generációm egyik véglete veszi a kocsit, épiti az egzisztenciát, esküszik a csajával, külföldre megy dolgozni, csinálja az új otthont az agglomerációban és elegáns tűnődéssel néz maga elé a szép, fényes jövőbe. A másik véglet meg romkocsmák padján filozofálgat párkapcsolati kudarcairól, miközben szervezi egzotikusabbnál egzotikusabb utazásait, hogy a róla készült posztokkal igazolja elcseszett élete létjogosultságát.
Én meg egyikhez se tartozva, tömegközlekedve vergődők le, mint gimis koromban. Ráadásul nem is valami egzotikus bakancsos túrázós helyre, mint India, vagy Vietnám... hanem Zala megyébe. Ráadásul semmi keleti filozófia és buddhizmusos harmónia nem vár rám, hanem apácák és párizsis kenyér... Háát... !? Ettől a poszttól nem robban fel a fész.
És ha még ezen túlteszi magát az ember, akkor jön a következő gond, ami egy vonat mosdóban ejti kísértésbe az embert. Vajon lesz-e WC papír? Vagy elvigyem ezt?
2. Hely
Egy nyugágyról hesselem a Mária szobrot simogató feng shuit és csodálkozom, hogy férhet el ilyen nagy nirvana ilyen kis helyen. Ha ezt Buddha látná felbolydult katarzisában, biztos rózsafűzérrel a kézben rúgná be a templomajtót, hogy beköltözzön.
Egy óvatlan pillanatban előjön belőlem a mérnök és megfejtem a titkot, ami a következő:
A harmóniát az arányok teremtik, a hangulat pedig attól függ, milyen harmóniákat használsz a felépítéséhez. Olyan arányoké, mint a beépített és a szabadon hagyott területek mérete. Vagy a hullámhosszok viszonya, ami a színek harmóniája. Az épületek egymáshoz viszonyított távolsága, vagy éppen a tested és a lelked távolságának aránya. Ez a klerikus miliő a tibeti kolostorok harmóniáját idézi. Egy kis sárgás épületegyüttes egy erdős lanka tetején, ami fáival finoman elzárja magát a nyüzsgő világtól, de mégis hagy egy autóútnyi kapcsolatot az ismeretlen hétköznapokhoz. Valahogy ebben a kis fészekben egyszerre van jelen Ázsia nyugalma és Európa kíváncsisága.
3. Ottlét & tartalomfogyasztás
Jó érzés a templomkertben Mumford & Sons-ra ébredni. Van benne valami kellemes felszabadultság, ami a THN-t is szimbolizálja. Minden program tiszta, magától értetődő és autentikus. Ez alatt azt értem, hogy nincs a napi programokban semmi görcsösség, hogy lekössék a nem éppen ehhez szokott #yolo-s, Hillsong-generációt. Emellett a koszt tűrhető, és a szervezők olyan apróságokra is figyeltek, hogy ne a hipervékony, egyrétegű egészségügyi papír legyen, vagy a zuhanyzóban legyen mindenkinek egy száraz szék, hogy letegye a ruháit.
Lelkem időnként sír egy rosé fröccsért, de aztán a dicsőítő csapat elfelejteti. Főleg az a srác, akinek olyan orgánuma van, mintha most lépett volna ki egy Disney rajzfilm szinkronból és olyan musiceles hangsúlyozással énekli a dicsőítő dalokat, hogy várom, hogy a padok között megjelenjen Aladdin Pocahontassal.
Az esti lélekmelengető programok is zseniálisak. A csütörtöki kiengesztelődő imaesten a Szentségimádás nyári top-pillanat. A riviéra illatú éjszakában egy “kivirágzott csillagkapu” közepére helyezett Eucharisztia döbbenetes happy end tud lenni. Ezen az ekletikus, szép estén a dimenziók összefolynak egy vegytiszta pillanatban, hogy a tályogos lelkek tisztuljanak. Felülmúlhatatlan ajándék volt az sokunknak…
De mielőtt azt hinnéd, hogy valami infantilis, Kelet-fil gépelt a kijelződre, inkább normálisan leírom, mi is volt a szitu: Ezalatt a pár nap alatt a karizmatikusságnak egy olyan igényes oldalát tapasztaltam meg, amit nagyon kevés helyen lehet átélni. Sokszor belecsúszik ez a vonal egy showműsor-szerű élményadásba, de itt szerencsére nem. Csak simán nagyon jó volt és felemelő. Igen, talán az igényes a legjobb jelző ide, ez a pár nap mentes minden keresztény gagyitól.
Így ad egy Isteni jelenlétérzést, hogy aztán olyan édeni boldogsággal vonatozzunk haza, amilyen boldogok fecsegés közben a fiatal lányok a napfényes délutánokon. S ehhez nem kellett más, mint hogy volt melegvíz a zuhanyzókban, WC papír a toiletekben és imádság a szabadidőnkben.
