Ferenc pápa augusztus 20-án kiadott levelében hívta fel a figyelmet az egyházon belüli hatalmi, lelkiismereti és szexuális bántalmazásra. Ezután a Családok Világtalálkozójának zárómiséjéhez kapcsolódóan nyilvánosan bocsánatot kért az áldozatoktól az elkövetők nevében is. Levelében a lehetséges visszaszorító erőkről is beszélt.
A pápa híres arról, hogy nincsenek számára tabuk, így a különféle zaklatások kérdése sem maradt elhallgatva.
Az egyházfő írásában felhívja a figyelmet arra, hogy a felelősség vállalása elengedhetetlen, ezért is kér bocsánatot azért, ha a múltban például a nem megfelelő intézkedések következtében nem tudtak segíteni az arra rászorulóknak. Nagyon fontosnak találja azt is, hogy egymással szemben legyünk szolidárisak, imádkozzunk és tartsunk bűnbánatot, hogy elérhessük a belső megújulást, amelynek köszönhetően megnyílhat a szemünk, hogy meglássuk, ha valaki szenved és segíteni tudjunk.
A pápa kiemeli Pál apostol szavait: „Ha az egyik tag szenved, valamennyi tag együtt szenved vele.”(1Kor 12,26), amivel azt világítja meg mindannyiunk számára, hogy fontos az összetartás és egymás erősítése ebben a helyzetben is, mert mindannyian részei és alakítói is vagyunk az egyháznak és a társadalomnak.
A cikk címében Káin szavaiból elhagyva a tagadást és a kérdést arra kívántam utalni, hogy az egymásért való felelősségvállalás kulcskérdése földi életünknek, hiszen Jézus is egymásra bízott bennünket.
A SZEMlélek blog Köszönet és hála címmel megjelentetett egy nyilatkozatot, amelyben az egyházfő szavaival való egyetértését fejezte ki több egyházi személy.
