Ferenc pápa nyugodtan aludhat
A Ferenc pápa ellen irányuló támadások megnövekedett számát tapasztalva több újságíró és társadalomkutató nekifogott, hogy felkutassák és kielemezzék a pápával szemben álló csoportosulásokat és indítékaikat. Voltak, akik személyesen végiglátogatták e csoportokat (vagy azok vezetőit) és a blogok, honlapok szerkesztői közül az elérhetőket, hogy személyesen tudakozódjanak motivációjukról, céljaikról. A beszélgetéseket magnóra, filmre vették, és megegyeztek partnereikkel, hogy ezeket nyilvánosságra hozhatják.
A pápa elleni kritikák eredetéről számos összefoglalás jelent meg jelentős nyugati újságokban, és sok írás található a világhálón is. Külön figyelmet keltett az egyik – könyv alakban is megjelent – kutatás, ezért ennek vezetőjével (aki ismert olasz újságíró, a La Stampa napilap Vatikán szakértője) sok médium készített interjút. Amellett, hogy kikérdezték őket a vizsgálat lefolyásáról, az egyes csoportokkal vagy személyekkel való találkozásokról, a pápát támadó vagy kritizáló honlapok elemzésének eredményeiről (melyekről a későbbiekben szólunk), feltették a kérdést: van-e elképzelésük a számokról?
Hány ember vesz részt a pápa támadásában, illetve hányan helyeslik azt?
Arra az eredményre jutottunk, válaszolta, hogy „Ferenc pápa nyugodtan aludhat”, és nyugodtan alhatnak a katolikusok is, akik aggódtak, hogy e támadások nem sebzik-e meg nagyon az egyházat. A kutatás során törekedtünk megtudni a számokat, és ilyen céllal vizsgáltuk a témával foglalkozó honlapok látogatottságát is. (Az interjú megadja a pápát támadó olasz honlapok, blogok nevét és látogatottságuk számát, s utal más országok ilyen lapjaira is.) Mindezeket összevetve megállapítottuk, amit kezdettől is sejtettünk, hogy a támadók kevesen vannak: például az olasz honlapokat, blogokat mindössze 29.123 ember látogatja rendszeresen. Meglepő, hogy ilyen kis csoport képes ekkora zajt csapni, és országos visszhangot kelteni. Persze a zajkeltők közé tartoznak mások is, mint néhány tiltakozó főpap, s mellettük több szenzációhajhász újság, újságíró. De a hírek gerjesztését és továbbadásának jelentős részét mégis e csoportok, és az ő internetes médiafelületeik végzik, amelyek jelentőségét a köztudat messze nagyobbra értékeli a valóságnál.
A helyzet megítéléséhez azt is tudni kell, hogy a lefebvrista vagy X. Piuszos honlapok és csoportok mellett néhány más pápaellenes irány is megjelenik az interneten. Vannak köztük, akik katolikusnak vallják magukat, de XVI. Benedek pápát sírják vissza. Ők arra a rég megcáfolt hitre építenek, hogy Ferenc pápa választása nem volt törvényes, és ennek alapján támadják őt. Más, magukat katolikusnak mondó csoportoknak elsősorban Ferenc pápa egyes nyilatkozatai ellen van kifogásuk, különösen az Amoris Laetitia közismert lábjegyzete, illetve az elvált újraházasodottaknak áldozása ellen. Sokan közülük ezen a torzító lencsén át szemlélik Ferenc pápa minden szavát és tettét. Önálló csoportot alkotnak, akik politikai indítékokból és politikai témákban kritizálnak, és kevéssé érdeklik őket a pápa liturgikus vagy hitet érintő megnyilvánulásai. Őket mindannyiukat csak az internet kapcsolja (látszólag) össze, és az, hogy Ferenc pápát támadják. Mindennek ellenére vádjaik egyetlen kórussá látszanak olvadni, s ez azt a benyomást kelti sokakban, hogy az ellenfelek egy nagy egységes összefogást alkotnak.
Mennyien lehetnek a pápával szemben álló püspökök?
Mintegy 10 bíboros és püspök nyilatkozott ilyen értelemben, és néhány csoport teológus. Közülük csak néhányan írnak vagy tartanak előadásokat a pápát kritizáló szellemben, mint Athanasius Schneider kazahsztáni segédpüspök, akinek több írása megjelent a pápát kritizáló magyar honlapokon is. Rajtuk kívül számba kell még venni a rejtekben ellenzőket. Egy részük a vatikáni Kúriában dolgozik, mások szerte a világon. De ezekkel együtt is a főpapok (és a teológusok) döntően nagy többsége Ferenc pápa szemlélete mellett áll és vallja, hogy a pápával való egység alapvető teológiai jelentőségű a Katolikus Egyház számára.
A Kúria a Vatikánban
Kúriának nevezik az egyház központi vezetőségét. Ennek részei az ún. kongregációk, illetve pápai tanácsok, amelyek úgy működnek az egyházban, mint egy országban a minisztériumok. Létezik a hittel, a liturgiával, a világiakkal, papsággal, püspökökkel, szerzetesrendekkel, a családokkal, neveléssel, kispapneveléssel, a missziókkal stb. stb. foglalkozó kongregáció, illetve tanács. E vezető hivatalok mintegy 2500 embert foglalkoztatnak, és 800 körül van nyugdíjasaiknak száma. A dolgozóknak ma csak kisebb része főpap, pap vagy szerzetes, és sok a világi alkalmazott. A dolgozók 19%-a nő. (A Vatikánban dolgozó nők szabadon mehetnek szülési szabadságra, s a világ talán egyetlen állama ez, ahol a nők fizetése azonos a férfiakéval.)
A kongregációk vezetői bíborosok, püspökök szoktak lenni (a kuriális bíborosok), de Ferenc pápa újított e téren is. A Kommunikációs Dikasztérium élére egy világi szakembert nevezett ki 2017-ben. A Kultúra Pápai Tanácsának tagjai között is sok világi van, egyetemi tanárok, vállalkozók, politikusok, művészek, újságírók.
Ferenc pápa a Kultúra Pápai Tanácsán belül női tagokból álló tanácskozó testületet hozott létre 2015-ben, azzal a céllal, hogy hangot és teret adjon a nőknek. A testület koordinátora egy egyetemi tanárnő. (Eddig egyetlen nő sem volt e tanácsban vezetői szinten.) A Világiak, Család és Élet Kongregációja titkárhelyettesévé egy jogásznőt nevezett ki. Először nevezett ki a Hittani Kongregációba három női tanácsadót (egyetemi teológiai tanárokat) 2018-ban. A Nemzetközi Teológiai Bizottságnak már régebb óta vannak nő tagjai.
A Kúria egyházi és világi munkatársai között sokan vannak, akik a pápa szemléletét támogatják, de vannak olyanok is, akik az „eddig nem így volt” elv alapján tartózkodóak vagy szemben állnak az újításokkal (elsősorban az idősebb főpapok), bár ezt csendesen teszik, hiszen a pápa „beosztottjaiként” dolgoznak. Ők azok, akik általában féltik az egyházat a változásoktól, s a pápa törekvéseitől.
Már Szent XXIII. János pápa elmondta R. Tucci későbbi bíborosnak, hogy újításaival szemben több támogatója mellett milyen erős ellenállást tapasztalt egyes vatikáni munkatársak, esetenként bíborosok részéről is. Ennek érthető magyarázatáról szóltunk már: az intézményt vezető munkatársak képesek általában a legkevésbé a megújulásra. Hiszen ők hivatalból képviselik és védik az intézmény előírásait, jogszabályait. Az ő feladatuk, hogy megakadályozzák az evangéliumtól és az egyházi hagyománytól eltérő tanítások terjedését. A II. Vatikáni Zsinat előtt a Kúria munkatársainak 400 éven át az volt a feladata, hogy védjék az egyház fennálló jogszabályait, és változhatatlanságát, egységben a pápával. Villámcsapásként hatott tehát rájuk, amikor megjelent egy pápa, aki meg akarta változtatni e 400 éve szentnek tartott előírásokat. Így érthető a gyanakvás, amely XXIII. János pápa újításait fogadta, s amely fogadja többek részéről (akiket még nem járt át a II. Vatikáni Zsinat szelleme) ma is Ferenc pápát.
Ferenc pápa különösen nehéz helyzetbe került a Kúriával kapcsolatban, hiszen pápává választásakor már sok bíboros és valamiképp az egész egyház az ő feladatai között tartotta számon a Kúria megújítását, jelen korhoz alakítását. E megújítás már a zsinat óta esedékes, és bár sok lépés történt e téren, a lényegi átalakítás halasztódott. Ennek oka, hogy ez nem olyan egyszerű folyamat, mint egy ház technikai berendezéseinek lecserélése. Hiszen itt élő emberek, csoportok, s egy élő emberek által képviselt (bár sokban idejétmúlt) struktúra az átalakítás célzottja. A Kúria munkatársai között ezért vannak, akik partnerei a pápának, míg mások, akár teológiai szemléletükből, akár személyes érintettségükből kifolyólag idegenkednek az átszervezés gondolatától. Utóbb Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi vezetője vallotta meg, hogy a Kúria munkatársainak egy része őt kérte, hogy vezesse azt a csoportot, mely össze akar fogni, hogy a pápa veszélyes újításaival szemben „fék” legyen, és védjék az egyháznak szerintük változatlan tanítását, formáit. A bíboros azonban, a pápával való egység szellemében elutasította a felkérést, bár vannak a szentatyának újításai, amelyekkel ő sem ért egyet.
A katolikus sajtó évről évre beszámol arról, hogy egy-egy alkalommal a pápa körvonalazta a Kongregációkat vezető bíborosok, illetve munkatársaik előtt, milyen hibákat, torzulásokat kell megújítani a Kúriában, az egyház vezetésében. (A megújulás alapvető elemének tartják számon pl. a Kúria nemzetközibbé és emberközelibbé tételét, az évszázadokon át megnövekedett munkatársi létszámnak, és a bizottságoknak csökkentését – összevonását, az adminisztráció egyszerűsítését stb.) „A kúria reformja kényes folyamat – fogalmazott a szentatya –, melynek megéléséhez a következőkre van szükség: hűség a lényegeshez, evangéliumi bátorság, egyházi bölcsesség, konkrét lépések előre, feltétlen engedelmesség, de első helyen a Szentlélek vezetésére való ráhagyatkozás, és sok, sok ima!” A reform néhány fő irányelve: „a lelkipásztori irányultság, missziós törekvés, észszerűség, szakszerűség, korszerűség, működőképesség, fokozatosság, szubszidiaritás, szinodalitás, katolicitás.”
A megújítás a pápa megválasztása után rövidesen elkezdődött és lépésről lépésre haladt, a vatikáni pénzintézetek vezetőségének átalakításával, több dikasztérium összevonásával és néhány új létrehozásával, megújult célok és egyszerűbb struktúra kijelölésével. Ferenc pápa kinevezett egy 9 bíborosból álló nemzetközi bizottságot, amelynek feladata, hogy vele közösen dolgozzon a Kúria megújításának tervén. E bizottság 2018-ban átadta neki a tervezetet a Kúria még hátralevő megújításáról.
Az elmúlt hónapokban együtt olvashattuk Tomka Ferenc atya gondoltait Ferenc pápáról, az őt támadó hangokról és az igazságról vele kapcsolatban. Örömmel hirdetjük, hogy megjelent Ferenc atya könyve "Ferenc pápa – próféta vagy eretnek?" címmel, mely nem csak a szerző cikkeit, hanem más vendégszerzők írásit is tartalmazza. A könyv az alábbi honlapon rendelhető meg!
