A mémgyárostól a helyzetjelentőig – És neked mi a digitális szeretetnyelved? c. cikk margójára
Mindig azt tartottam magamról, hogy teljességgel inkompetens vagyok virtuális kapcsolattartási téren, sokáig a digitális kommunikáció felszínességére hivatkozva mentegetve magam.. Egy hosszabb, messenger-alkalmazásmentes időszak, és több közepesen ingerült „nyisd már meg a facebookodat, két napja írtam” sms után végül nagy nehezen elfogadtam, hogy a kapcsolattartás egy része a virtuális világba helyeződött át, de ettől még nem lettem vérbeli csetelő. Időnként jobban megy, máskor kevésbé, és azt hiszem, soha nem leszek az az ember, aki a nap bármely percében azonnal visszaír.
Valójában ez a cikk ébresztette fel bennem a kérdést, hogy talán nem totál béna vagyok - csak máshogy csinálom. Gary Chapman szeretetnyelv-elmélete elképesztően népszerű, nem véletlenül; itt pedig a digitális kapcsolattartásra vetítve szerepel. Kreatív, szórakoztató; mindenekelőtt pedig segít jobban megérteni a másikat. Mert lehet, hogy nekem nem kielégítő a csetelés, de egy barátomnak pont arra van szüksége. Lehet, hogy én hiába tudom órákig folytatni, más utálja a videóbeszélgetést - és értenem kell, hogy nem belőlem van elege.
Nem mindig egyszerű megtanulni más szeretetkifejezési formákat, de csak úgy, mint az idegen nyelvek, új dimenziókat nyitnak, és rengeteg félreértéstől, fájdalomtól, nehezteléstől szabadíthatnak meg. Ehhez viszont fel kell ismernünk a másik nyelvét, hogy tudjuk, mit kellene egyáltalán megtanulni. Igen, lehet, hogy ez mémküldözgetés lesz. Sok gyakorlással az is menni fog.
