Fontosnak tartom elmondani, hogy sem teológiai, sem pszichológiai szakképesítésem nincs, minden írásom alapjául a személyes tapasztalatom és véleményem szolgál.
Keresztény körökben igen kényes kérdés a tisztaság megőrzése a házasságig. Ritkán beszélünk azonban azokról a részletekről, amiket ez takar.
Egy csók, esetleg simogatás még mehet? A pornó belefér vagy már nem? És azok a filmek, amikben több intim jelenet van, de még nem pornó? Mi a helyzet az önkielégítéssel? És ha csak a képzeletünk visz el minket, vagy még inkább: az álmaink, amiket általában a legkevésbé sem tudunk kontroll alatt tartani?
Nagyon fontos, hogy leszögezzem: nem vagyok prűd. És sajnos kifejezetten tiszta sem. A véleményem az, hogy a fenti kérdésre mindenkinek magának kell megtalálnia a választ, amihez kérheti Isten, a Biblia, az egyház, a családja, a barátai segítségét.
Jézus azt mondta, hogy „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, az már paráznaságot követett el vele a szívében”. (Mt 5,28) De kivel ne fordulna elő olyasmi, hogy akár akaratlanul is a gondolataiba kúszik valamilyen szexuális jellegű fantázia? Különösen kamaszként – sőt akár gyerekként. Épp ezért ez a legkevésbé védett támadási felület, amelyet a Sátán bőszen ki is használ, ostorozva bennünket minden fronton, hogy kikezdje az ellenállásunkat és éket verjen közénk és a párunk közé, közénk és Isten közé.
Elárulok egy hatalmas titkot: ha van, akkor csak nagyon kevés olyan ember van, aki tökéletesen meg tudta volna őrizni a tisztaságát a házasságig. De ez nem jelenti azt, hogy ne is törekedjünk rá! Mint annyi más útmutatást, ezt is a mi érdekünkben kaptuk az Úrtól, a mi épülésünkre. Sok áldást hordoz, ha valaki erre törekszik.
Egy másik érdekes kérdés, amiről ritkán esik szó: a szexuális tisztaság megőrzése a házasságban. Ez is egy folyamatos küzdelem, hiszen a kísértések nem szűnnek meg egy csapásra pusztán attól a ténytől, hogy valaki megházasodott. Akár a kapcsolatot is rongáló kísértések, gondolatok, sokszor csak egy hülye internetes reklám vagy bármilyen ártatlannak tűnő apróság kapcsán támadhatnak.
A mai világban különösen nehéz dolgunk van. Kulcsfontosságú, hogy felvértezzük magunkat ezekkel szemben, de az is nagyon fontos, hogy ha mégis elgyengülünk, utána képesek legyünk a hibán felülkerekedni – adott esetben bocsánatot kérni és elfogadni; ha szükséges, hát vezekelni, majd magunknak is megbocsátani és tanulva az esetből továbbmenni. Ne süllyedjünk bele a kudarcba és az önsajnálatba, mert az még könnyebben támadhatóvá tesz bennünket!
Bár gyakran elgyengülünk és nem vagyunk méltók rá, de én úgy gondolom, hogy Isten nem vezet listát – mint a Télapó – sem személyre szabott hibakönyvet, és nem jegyzeteli, hogy hányszor és miben buktunk el – akár újra és újra. Azt viszont határozottan hiszem, hogy örül az odaszánásunknak, az elhatározásainknak és a próbálkozásainknak; minden apró vagy hatalmas győzelemnek, amelyet a kísértéssel szemben aratunk – függetlenül attól, hogy hányszor buktunk el előtte vagy akár később. Épp ez a csodálatos Istenben; ő nem fárad bele, hogy újra visszafogadjon bennünket, és ahogyan a tékozló fiú apja, a karjaiba zár bennünket, amikor visszatérünk Hozzá.
És hogy miért beszélünk erről? Nemrég debütált a CommonPost #Filmklub második része, „Szex, szerelem, elköteleződés” címmel, ahol vendégeink ezeket a témákat boncolgatták.
