A Szólj Be a Papnak! eseménysorozat olyan találkozásokat jelent, ahol a keresztény hit témái kapcsán őszintén lehet kérdezni a katolikus, református, evangélikus és baptista felekezet képviselőjétől (lelkész, lelkésznő, szerzetes, pap, most püspök). Az esemény létrejöhet kocsmai vitaesten, fesztiválon és egyéb kötetlen eseményen, a lényeg, hogy a nézők közvetlenül, bátran, tabuk nélkül kezdeményezhetnek vitát.
A mostani Különkiadás online formában valósult meg, a nézők üzenetben tehették fel kérdéseiket. Berecz Péter - a Szólj Be a Papnak! alapítója - négy meghívott vendéggel beszélgetett:
- Deák Viktória Hedvig OP – domonkos rendi főnöknővel,
- Balog Zoltán – református püspökkel,
- Fabiny Tamás – evangélikus elnök-püspökkel
- és Kocsis Fülöp – görögkatolikus érsek-metropolitával.
A beszélgetés első fél órájában tisztázták és közös nevezőre hozták a címben megjelenő fogalmakat, hogy mit jelent a népegyház és a szubkultúra a keresztény szóhasználatban. Nem fogom az elhangzottakat szó szerint leírni, de úgy sem, hogy „Fabiny befordul, átpasszolja Balognak, Kocsis jobbról becsúszik, pillanat, a bíró jelez…” Inkább lenyomatot készítek, hogy meghallgassátok a beszélgetést, mert önmagában nagy dolog, hogy ötszáz év után, amiben volt bőven vita és háború, mostanra párbeszéd, nevetés és kiengesztelődés jelent meg a felekezetek között. A végén persze én is beszólok, s felteszem a kérdésemet.
Népegyház, szubkultúra
Ha népegyházon a megkeresztelt emberekből álló társadalmat értjük, akkor elmondható, hogy a különböző szubkulturális megújulási mozgalmak (szerzetesrendek, reformáció) azért keltek életre, hogy kivonuljanak a keresztény masszából és megmutassák az általuk krisztusibbnak vélt életformát. Európában társadalomszervező erőként hat a kereszténység, de nem mindegy, hogy milyen módon. Cement vagy dinamit vagyunk? Összetartjuk, ami szétesne, vagy szétrobbantjuk a korábbi vallási kereteket? Ha összetartjuk, akkor nem mindegy, hogy jól, vagy rosszul működő dolgokat merevítünk meg, mert mindkettőre van példa bőven.
Kereszténység a világban
Fabiny Tamás frappánsan fogalmazta meg, hogy „az étteremben nem akkor eszünk egy jót, ha evangélikus étlapot kapunk”, abban pedig mindegyik felekezet képviselője egyetértett, hogy elsősorban jó szakembernek kell lennie a szakácsnak, a pincérnek, s ha ezen túl keresztény, akkor munkája által közelebb viheti az embereket Istenhez. Hedvig nővér megjegyezte, hogy a konkrét keresztény zene vagy film gyakran izzadtságszagú, a keresztények által készített alkotás viszont lehet önmagában is értékes és Istenhez hívó. Bármilyen terméknek elsősorban igényesnek kell lennie, s mivel a világban a fiatalok megszólítása és bevonása a cél, ehhez a példamutatás a legfontosabb. Ma már főleg a TikTok, YouTube, Instagram oldalakat használják a fiatalok, s ezek a csatornák kiaknázatlanok még az egyházak számára. Nehéz ebben, hogy a közeg fiatalos, laza keretei között megtartsuk a vallásos témák méltóságát. Hozzáteszem, hogy jelenleg a keresztény könnyűzene erős állami támogatást kap itthon hangszerfelújítási program és képzés tekintetében. Kérdés, hogy ki, mikor, hol, hogyan lehet keresztény könnyűzenész, és hogy inkább a minőség vagy a keresztény szó érvényesül az ilyen projektben?
Az egyházi iskoláknak az életen túl az Életre kell felkészíteniük a fiatalokat. Felelősségünk és kötelességünk megtanítani, hogy a természettudományok nem mondanak ellent a Biblia tanításának, hanem kiegészítik azt; hogy a történelemben benne volt és van Isten, és az irodalmi művekben is megtalálhatók a keresztény értékek. A vallásos pedagógus azért lehet aduász, mert a hite által lehetősége van jobb emberként tekinteni egy iskolai problémára. A kérdés, hogy van-e hite.
A kereszténység belső világa
Szó esett a klerikusok és a laikusok közti különbségről. Hivatalosan Krisztus egyházában egyenlően vagyunk jelen, mint megkereszteltek, de a rögzült hierarchia miatt mégis van egy alá-fölé rendelt érzésünk. Ez egy nagy témakör, a felekezetek és azon belül az egyházközségek is eltérően élik meg, különböző hagyományaik vannak. Sok helyen jó lenne változtatni, nagyobb mozgástérre van szükségük a laikusoknak ahhoz, hogy az egyház megújuljon, ne pedig önmagába forduljon.
Balog Zoltán kiemelte, a legnagyobb baj az, hogy mint felekezetek kizárjuk egymást az Eucharisztia ünnepléséből. Ez egy hihetetlenül fontos élmény, ami hiányként van jelen. A protestáns-katolikus szakadás tény, aminek folyamatába sajnos a gazdasági és politikai tényezők is beleszóltak. De minden tag a maga nemében gazdagítja Isten egyházát.
Állam és egyház szétválasztása, megkülönböztetése
A francia forradalom egyetemesen ismertté tette az állam és egyház szétválasztásának eszméjét, de Európában országonként eltérő módon alakult ez a szétválasztás és a tagországok most is különböző módon viszonyulnak az egyházhoz. Más a francia, spanyol, belga vagy magyar helyzet. Szétválasztás helyett gyakran szétszakítjuk a rendszert, pedig valójában a megkülönböztetésnek van értelme. Valódi összeolvadás is történt az elmúlt kétezer évben, és kifejezetten káros volt. Például a cezaropapizmus, summus episcopus, amikor Hitler nevezte ki a püspököket, de az is, amikor a szocializmusban a templom falai közé szorították az egyház munkáját. Sok európai országban ma a nemzetet szakralizálják és a vallást nacionalizálják, ezért fennáll a veszély, hogy az állam arra használja az egyházakat, hogy az ő misszióját segítse.
Kocsis Fülöp megjegyezte, hogy a mostani országvezetés azért áll az egyházi intézmények mellé, mert ha ezeket keresztények vezetik hitelesen, akkor jobban működik. Ugyanakkor vigyázni kell a hatalommal, mert amikor ennek közelébe jutunk, megronthat bennünket, s idővel hitelünket veszíthetjük.
A keresztény embernek mindenesetre van egy örök érvényű mondata ezzel kapcsolatban: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené (Mt 22,21). Istennek az igazi képmásomat adom, a teljes emberségemet, de emellett állampolgárként részt veszek az ország életében.
Mindegyik téma megér egy nagyobb beszélgetést, remélem, hogy lesz folytatás! Az én kérdésem ehhez kapcsolódik: az ökumenikus imahetekre reflektálva terveznek-e valamilyen formában ökumenikus cselekedet évet?
A közös ima (Kocsis Fülöp) mellett az alábbi fohászokkal zárult a beszélgetés:
Urunk, köszönjük, hogy ezt az asztalt körülülve véleményt tudtunk cserélni. Hisszük, hogy Te magad is jelen vagy egy ilyen beszélgetésben. Legyen áldásod egyházaink életén, egymáshoz és főképpen Hozzád való közeledésén! Ámen.
Fabinyi Tamás
Szentlélek Úristen, kérünk, hogy világosítsd meg mindazoknak az elméjét és szívét, akik követték ezt az adást és áldd meg mindazokat, akik ebben részt vettek, akik segítettek abban, hogy ez létrejöjjön! Ámen.
Deák Viktória Hedvig
Hűséges Istenünk, köszönjük Neked, hogy lehet úgy is beszélgetni, hogy nem mindenben értünk egyet, lehet úgy is egy asztalnál ülni, hogy különbözőek vagyunk, lehet úgy is szolgálni, hogy nem mi vagyunk a középpontban, hanem azok, akikért szolgálunk. Áldd meg a magyar kereszténységet, a magyarországi keresztény közösségeket, hogy hiteles és vonzó tanúid tudjunk lenni ezekben a kis és nagyobb magyar világokban és mindenhol, ahova Te elküldesz bennünket! Tégy bennünket áldássá! Ámen.
Balog Zoltán
A Szólj be a Püspöknek Extra! teljes adását az alábbi linken tudod visszanézni!
