„Tudtátok, hogy a maffiózók soha nem égnek ki?” Felkapom a fejem, pedig önmagukban sem unalmasak az órák a főiskolán. Jól hangzik az elmélet: a kiégés abból fakad, hogy valaki túlságosan lelkiismeretes, túl sokat vállal, túl sok embert akar megmenteni, megfeledkezik önmagáról és minden erejét elszórva csak magáról nem tud gondoskodni. Ez pedig nyilvánvalóan nem jellemzi a maffia tagjait – ahogyan a tanárom fogalmazott, csak az tud kiégni, akinek van lelkiismerete. Szép tehát ez az elmélet, és jól működhetne, mégsem állja meg a helyét, és szinte látom, ahogy Hollywood maffiafőnökei lelkesen helyeselnek erre a kijelentésemre.
A kiégés nem ilyen tiszta, nem ilyen egyszerű. Ez a logika inkább hasonlít a Krisztus keresztje alatt álló zsidók felkiáltásához: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni!” (Mt. 27:42) Ha másokra van ereje, legyen ereje magára is! Csak rontjuk a helyzetet, ha a kiégést a mártírok, az önfeláldozó nagy szentek privilégiumává tesszük, hiszen így soha nem fogjuk felismerni, amikor ott áll a mi ajtónkban is. Mert mérget vehetünk rá, hogy ott fog állni egyszer, akkor is ott fog állni, ha nem vagyunk se mártírok, se maffiózók, és igazán csak akkor van ellene esélyünk, ha már a kopogtatásáról felismerjük.
De miről ismerhetjük fel? És mit tehetünk ellene? Hogyan mutatkozhat meg az életünkben és milyen hatása lehet a környezetünkre, a kapcsolatainkra, a hivatásunk iránti hosszútávú attitűdünkre? Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, és nem is gondolom, hogy általánosan, mindenkire vonatkoztatva lehetséges, hiszen személyesen máshogy érinthet minden egyes embert. Ettől még azért jó azt tudni, hogy bárkit érinthet, és hogy vannak emberek, akik erről a személyes útról hajlandóak is beszélni, mi pedig meghallgathatjuk őket a CommonPost-ban.
CommonPost beszélgetéssorozatunk következő részét a kiégés témájában vasárnap nézheted meg a shoeshine.hu YouTube-csatornáján. Katt a linkre!
