A magyarországi személyi asszisztencia szolgáltatás megteremtéséért dolgozó Freekey két tagjával, Ivicsics Borbálával és Kunt Zsuzsannával készült beszélgetésünket olvashatjátok. Szó esik a szervezet céljairól, az önrendelkezés fontosságáról, és arról, hogy személyi asszisztencia segítségével hogyan válhatunk mindannyian saját életünk főszereplőivé.
Major Péter: Mit fontos tudnunk a Freekey-ről? Kik vagytok? Mi a célotok?
Ivicsics Borbála: A Freekey egy fogyatékos és nemfogyatékos emberekből álló csoport, akik alulról jövő kezdeményezésükkel szeretnék a fogyatékossággal élő emberek önrendelkezését segíteni. Tudományos és mozgalmi munkánkkal első sorban a személyi asszisztencia szolgáltatást kívánjuk megismertetni, megszervezni és működtetni. Egyediségünk abban mutatkozik meg, hogy a “semmit rólunk nélkülünk” elv alapján személyi asszisztencia felhasználók, kutatók és szövetségesek egyenrangú felekként vesznek részt a munkában.
M.P.: Mit jelent számotokra a Freekey elnevezés?
Kunt Zsuzsanna: A Freekey elnevezés a “kulcs a szabadsághoz” szlogenből született, mert a missziónk szerint az önrendelkezés biztosítása a személyi asszisztencia által egy nagyobb fokú szabadságot ad az életben. A Freekey elnevezésben van egy mögöttes tartalom is, kimondva angolul “freaky”-nek is lehet érteni, vagyis furának. Mi büszkén vállaljuk “furaságunkat”, azt, hogy eltérünk az átlagtól, különböző képességekkel másképp dolgozunk együtt, és nem akarjuk ezt elrejteni.
M.P.: Bori, te hogy kerültél a Freekey-be?
I.B.: Engem Csángó Dániel, aki maga is személyi asszisztencia-felhasználó, a Freekey egyik alapító tagja, hívott meg. Körülbelül fél évvel a meghívás előtt találkoztunk egy akadálymentes divat kiállításon (MOME - Normcore kiállítás), ahol én mint modell szerepeltem. Dani a kiállításon bemutatkozott nekem, beszélgettünk egy picit és telefonszámot cseréltünk.
M.P.: Pontosítsuk még, mi a személyi asszisztencia? Kiknek szól és miért fontos?
I.B.: Amikor Dani megkeresett, a személyi asszisztencia szó számomra elég idegen volt. Korábban részt vettem már nemzetközi projekteken, tréningeken, ahol találkoztam személyi asszisztencia használó emberrel, ezen kívül számomra nem sokat jelentett. Saját életemben is voltak és vannak segítő személyek, de ez leginkább a családtagjaimat jelenti és a barátaimat, ismerőseimet. Azokat, akiket meg merek kérni kisebb-nagyobb szívességekre, hogy segítsenek azokban, amiket én nem tudok megcsinálni. A Freekeyben való tevékenykedésem óta megismertem, hogy nem csak szívesség vagy önkéntes alapon lehet segítséget kérni, hanem szervezett formában, munkaviszony-szerűen is. Ez a személyi asszisztencia. Az asszisztens azért van ott, hogy segítsen abban, amit egyedül nem tudnánk kivitelezni, és ezért fizetést kap. Azoknak az embereknek szól, akik a másik ember segítsége által tudnak önállóan élni.
M.P.: Elérhető Magyarországon a személyi asszisztencia szolgáltatás?
K.Zs.: Jelenleg még nem, a Freekey ezen dolgozik.
M.P.: Neked milyen tapasztalataid vannak a személyi asszisztenciával?
I.B.: Születésem óta végtaghiánnyal élek, mindent a lábammal csinálok, amit az emberek a kezükkel (eszem-iszom, írok, gépelek, vezetek…). Úgy neveltek, hogy a lehető legtöbb mindent önállóan meg tudjak csinálni, azonban bizonyos dolgokat eléggé nagy erőfeszítésbe kerül kivitelezni, ezekhez kell segítség, asszisztencia. Meg persze azokhoz, amiket nem tudok megcsinálni, amikor egyszerre kellene a lábam kéznek, meg lábnak is, például egy tálcát vinni az étteremben.
Már említettem, hogy a Freekey előtt nem volt sok tapasztalatom személyi asszisztenciával kapcsolatban, egész pontosan nem tudtam, hogy azok a segítő személyek asszisztensek voltak. Eltöltöttem egy fél évet Erasmus tanulmányokkal külföldön, ahova pont azért mentem, hogy függetlenedjek a szüleimtől. Kiérkezésemkor már tudtam, hogy szükségem lesz segítségre, ezért diákszervezeteken keresztül kerestem asszisztenst, aki heti 1-2 alkalommal 3-4 órát segített nekem. Jelenleg még nincs asszisztensem, a szüleim és barátaim segítenek, de már alakítom a feltételeket, hogy lehessen.
M.P.: Szerinted mi a legfontosabb egy jól működő segítői kapcsolatban? Milyen a jó segítés?
I.B.: Szerintem egy jól működő segítői kapcsolatban a kölcsönös együttműködés a legfontosabb. Amikor a segítő és segített személy is figyel egymásra. Én szeretem azt a helyzetet, amikor a segítőm már olyan szinten ismer, hogy szavak nélkül is megért. Viszont ezzel érdemes óvatosan bánni, mert a jó segítés során nem szabad, hogy a segítő személy döntsön helyettem. Az irányítás mindig a segített személynél kell, hogy maradjon.
M.P.: Miben más a személyi asszisztencia, mint az ápolás?
I.B.: Az ápolás során egy képzett ápoló nyújt segítséget, aki a segítettre mint betegre tekint, tudja, hogy mit hogy kell csinálni (pl. hogyan kell katéterezni, etetni stb.), hiszen tanulta, és úgy is csinálja. A segített személy akarata, kívánsága sokszor kevésbé teljesül. A személyi asszisztencia során a segített személy mondja meg, hogy miben és hogyan segítsen az asszisztens. Mondok egy példát: vannak emberek, akik előbb veszik magukra a törölközőt, és aztán szállnak ki a kádból, vagy előbb kiszállnak és aztán törölköznek. Ha az egyiket szoktad meg, akkor a másik furcsa. Ha ebben Neked segítség kell, és a segítő épp a másik módon szokta, és úgy csinálja, akkor az neked nem komfortos. Egy asszisztensnek meg lehet mondani, hogy te másképp szoktad meg, úgy segítsen neked.
Ahhoz, hogy én eredményesen tudjak személyi asszisztenseket alkalmazni, szükségem van önismeretre a saját szükségleteimmel kapcsolatban, illetve felelősségvállalásra abban, hogy megteremtsem az asszisztens munkájának és a kettőnk együttműködésének komfortos feltételeit. Számos jogi, pénzügyi, humán-erőforrást érintő ismeretet, képességet és kompetenciát kell elsajátítanom. A Freekey jelenleg azon dolgozik, hogy mindezeket a tudásokat, tapasztalatokat összegyűjtse és elérhetővé tegye.
A Freekeyről még több mindent megtudhatsz Facebook oldalukról.
