Ajánlottak egy baromi jó interjút nekem, ezt szeretném most tovább ajánlani a köznek. Egy jezsuita növendékkel készült, aki olyasmikről beszél, hogy milyen csodabogár is egy pap, vagy egy keresztény. Bár inkább épp arról, hogy talán nem is csodabogár:
"Szokták mondani, hogy hát, ezek a keresztények hányják magukra a keresztet a templomban és közben ugyanolyanok, mint mi! S igazuk van! A keresztények hányják magukra a keresztet, és ugyanolyanok, mint mi – mint ők. Mert mi ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más."
Idézet az interjú saját felvezetéséből:
"Olyan emberek féltik a boldogságomat amiatt, hogy papnak megyek, akiknek romokban hever az élete – mondja a 26 éves Bellovics Gábor, aki jezsuita szerzetesnek készül, és nemsokára leteszi az első fogadalmait. Abból az alkalomból beszélgettünk, hogy július utolsó hetében tartották a magyar jezsuiták találkozóját. Gábor a riói katolikus ifjúsági világtalálkozó kapcsán megjegyzi: aki szerint nem él az egyház, az mondjon egy rendezvényt a világon, amin részt vett egyszerre hárommillió fiatal. Szóba kerül a szabadság, a cölibátus és Ferenc pápa. Gábor szerint az egyháznak 'nem fütyülni kell, hanem táncolni'."
